Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)
A KAPUVÁRI /ÉS GARTAI/ PARASZTVISELET - Előállítás és beszerzés
dórját. Maradt a szála, megvékonyodva. Ekkor került a "tilóba", vagy más néven "finomitóba", melynek keskenyebb és élesebb a nyelve. Majd az osztályozás, a "gyaratás" következett, deszkára erősített szegrózsán. Munka közben a "gereben" két végét két székre fektették. Előbb a "legkóccát" húzták le a kendernek, ennek neve: "töve". Zsáknak, ponyvának való. Azon tanultak a kezdők, az "Inasok"; "av vót az avatóforma". A másodiknak lehúzott közepes minőség a "csöppü", "csöpptye" ágylepedőnek, abrosznak, köznapi ingnek való. Ami "utólián marad", a legvékonyabb s leghosszabb, a legjobb minőségű, az a "szála". Ünnepi inget, gatyát, finomabb abroszt csináltak belőle. - Székes guzsalyról, "törzsökéről fontak, lábítós, fekvő szerkezetű "rokkán" /Csornán is hasonlóképp/. Általában otthon font mindenki, legföljebb egy szomszéd jött át fonni, két pergő rokka is eléggé lehűtötte a szobát. Köz jen a szálat folyton nyálazni kellett, "azér monták, hogy a vénlányoknak megnőtt a szájuk széle" a sok fonásban. A rokkáról az egy méter hosszú, áspa tipusú "motollára hajtották föl" a kész fonalat, egyszerre három "kötetet". Majd kelesztették kályha /zöldfiókos cserépkályha/ fölött: "megcsinyáták babáknak, kálho hegyé aggatták, egészen bokrot csinyátak belőle". Sajtárban szapulták is és kimosták, mint a vászonruhát /1. a mosásnál/, "hogy szép sárga szüne legyen" /nem fehérítették/. A szabadban ki fagyasztották. 112 Utána fölgombolyították gombolyítókerék típusú "gombollitó" vagy lábon álló "négyes pörgő" segítségével "matringokba". Ugy vitték a takácshoz megszövetni. IIS A megyében pl. Vitnyéden, Csornán, Szanyban, Rábcakap iban, 1 Peresztegen is 1 5 ugyanezekkel az eljárásokkal és eszközökkel folyt a kender házi feldolgozása. Kisipari előállítás A kisipari előállítású anyagok egy részét /A/ köz-