Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

A viselet

mikor jiioderultak, akkor a kivarrásos /csupán fehér géphimzsssel diszitett/ kézelős inget tettük és fekete huppogót tettünk rá, vagy kifüztük fekete szalaggal." Fehér alsót, "kemény szoknyát" gyászban is lehetett viselni /de a Pest megyei Bagón pl. nem/. Főleg a fejkendőkön jelölték a gyászt. Asszonyok hétköznap is fekete "szoritót" viseltek. Lányok hétköznapi viseletén nem látszott a gyász. A gyászos ünneplő olyan, mint az idősebbeknek való ruha. A szinnel egyik esetben életkorra, másik esetben a gyász állapotára utalnak /56. ábra/. özvegy csak "barnát" viselt. Aki fiatal korában elvesztette férjét, az már többet nem is vett fel világos ruhjjt a gyászév letelte után sem. A halottra cifra, derűs, ünnepies szinü ruhát adnak, ebben tovább megmaradtak a hagyományos szokások és szinszimbolika. A halott gyermekre az elsőáldozásihoz hasonló ruhát szoktak adni. Néhányéves kislánynak pl. fehér "grenadin ubbon", "kis angyalruha" való, inge fölé. Fejére koszorút tesznek, "kis angyal lesz". Lábára "kis fehér harizsnya" illik, cipő nélkül. "A kézibe kis virágok viaszbul, ugy megy az angyalok elejbe", vagy csak "melléje teszik a kezeket". A XX. sz. elejéig "golós bokrétákat" szoktak tenni a halott kisgyermekre. A még nem házas fiatalt vőlegénynek illetve menyaszszonynak öltöztették. "Lány ha öreg is, ha hatvanéves öreglány, tiszta fehér patyolatba, koszorút a fejire, lábára fehér harizsnya, piros vagy fekete cipő. A halott lányt nyolc lány viszi, a keresztjit is, fehér ruhában, kék szalaggal a karjukon, minekutána szűz Máriának is kék a szalagja." Házasokat általában az esküvői ruhájukban temetnek. Öreg férfira inget, "purucot", nadrágot, csizmát adtak /kabátot nem/, "a sapkát melléje tették." "A szerszámos posztóruhát nem adták rájuk, a fia kapta." - Fiatal asszonyra "tarka szoknyát, selemkötényt, piros selemszoritót adnak".