Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

A viselet

A századfordulón pl. ilyen volt egy kislány bérmálkozási ruhája: alsó gyolcsing, 3 "fehértarka" alsószoknya, alsó "totya", - a felső "rici" és a felsőszoknya fehér, "babos patyolat". Lábán fehér harisnya, cipővel /mert nyári időszakban volt a bérmálás/. - "Vótak azok a kedvesnővérek, igen követőték, hogy minden szépen fehér legyen, készítették elő a gyerekeket, megkívánták, hogy a ruha is mindenkié szép egyforma legyen." A zubbonyos életkor után a kisfiúk előbb csak gyolcsgatyát kaptak. Ilyent a szegényebbek egészen felnőtt legénykorukba kerülésükig viseltek. A gazdagabbak több életkori csoportot jelöltek a gatyával. 14-15 éves korig, suhanckorig volt csak gyolcsgatyájuk. Az után már vászonból levőt kaptak, ami szűkebb és kevésbé diszes, mint az, amit aztán felnőtt legény korukban kapnak. ^ A nagylánykorba, illetve felnőtt legénykorba /az udvarló, majd házasodó korba/ való jutással vált a személy ruhatára valóban felnőtti gazdagságúvá, ekkor kapott meg minden divatos ruhadarabot, járulékot, diszt, ami a kapuvári viselethez tartozik. Ki előbb, ki' később kezdett "lánkonni", aszerint, hogy a "pajtásai" /barátnői/ is eljutottak-e abba a korba. De általában úgyis egykorúak barátkoztak. Többnyire 16-17 éves kor után "beszélgettek legényekkel", jártak táncolni, fogadtak udvarlást. Ettől kezdve járt a lánynak bársonyruha, "bokros ing", "kemény szoknya", "kolbász", feltűzött haj stb. A gazdagok néha már hamarabb is vettek lányuknak nagyosabb, drágább ruhát, mint szokás volt. Pl. piros cipőt már iskoláskorban kapott egy-két lány, "aki igen ollan buparaszt vót". De ezek csak egyéni, ritka eltérések. A felnőttes, nagylányos ruhában is "jobb mődusabb szebbet viselt". "A gazdag azon vót, hogy a szegént minél jobban elkerŰhesse." Ez az elkülönülési tendencia a "nóglisos", előkelő, nagygazdás viseletben ugy mutatkozott, hogy ujabb és ujabb anyagokat és ruhadarabokat hoztak divatba.