Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

A KAPUVÁRI /ÉS GARTAI/ PARASZTVISELET - Előállítás és beszerzés

utolsó egy-két évszázad folyamán hogyan történt ez; a termelés és kereskedelem mindenkori szintje milyen lehetőségeket nyújtott a parasztságnak ahhoz, hogy a különböző alkalmaknak és ízlésének megfelelően öltözködjön, valamint azt, hogy hogyan viszonyult a kapuvári viseletnek ez az oldala a környék, a nagyobb táj fejlődéséhez. Előbb a házi és kisipari előállítású alapanyagok szerepével ismerkedünk meg, majd a kész termékek, gyári anyagok beszerzési körülményeit tárgyaló fejezet után rátérünk a ruha és alkotó elemei készítése és díszítése házi, specialista és kisipari változatainak ismertetésére. I. Alapanyag Házi előállítás A házi alapanyag-előállítás tárgyalt korszakunkban már csak félkész anyag, fonal termelésére szorítkozott. A gyapjúfonás a XIX. sz. elejéig lehetett szokás, de csak egy bizonytalan adat utal rá az 1840-es rábaközi viseletleirásban: "Volt idő, mellyben a rábaközi ... lányka ... önkeze-fonta szoknyát /rázsát/ viselt". A korosabb asszonyok is csak kevesen viseltek "rázsát" akkoriban.

1

^ A "rázsa" azonban többek egybehangzó véleménye szerint kisipari terméket szokott jelölni.

1

^

1 A kenderfonás maradt csak meg tudomásunk szerint az önellátás szintjén Kapuvárott, de a tárgyalt időszaknak csak a korábbi felében. Országszerte a fonás szokott legtovább megmaradni házi keretek között, akkor is, amikor a szövés munkáját már kisiparosokra, takácsokra bízzák. így történt Kapuvárott és környékén is. A kenderfonalból szőtt vászon a XIX. sz-ban még jelentős volt a ruházkodásban is, a XVIII. sz-hoz képest azonban feltehetőleg csökkent a szerepe /a XVIII. sz-i kendermunkára csak néhány általános megyei rendelkezés szövegéin