Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

A viselet

A személy vagyoni helyzete a gyakorlati célú öltözködésben szinte egyáltalán nem látszik meg. Ott szegénynélgazdagnál azonosak az igények és a kielégitésükhöz szükségeseket mindenki be tudja szerezni. Ékesitő-jelölő szándék viszont a napszámosoknál már kevesebb is merül fel, mint a nagygazdáknál. Ka fel is lépnek ezek äz igények, nem tudják annyi viseleti formával kifejezni a mondanivalójukat, mint azok, akiknek jóval több anyagi lehetőségük van ehhez. Ezért alakulnak ki erősebb különbségek a vagyoni helyzet szerint is az ékesitő-jelölő jellegű öltözködésben. /A 138. és 140. dalakon levő ruhaleltár táblázatok számszerű adatokat is nyújtanak a kérdéshez./ - A személlyel kapcsolatos ékesitő-jelölő eszközök utalhatnak a személy korára, állapotára, életének fordulópontjaira, vagyoni helyzetére stb. Mindezek a jelölt tényezők egységben tárgyalhatók, ha nagyjából az emberi élet me netét követjük

. Gyermekek, fiatalok A csecsemő öltöztetésében általában nem nyilvánult meg vagyoni különbség, hiszen olcsóbbak, házilag is könnyebbben előállithatók a kis ruhácskák. Versengtek az asszonyok a kicsik öltöztetésében, "mindenki azon vót, hogy az övé legyen szebb", tere nyilt az egyéni leleménynek is. Keresztelőjére minden gyermeknek hasonlóan cifra öltözéke volt. A karonülők öltöztetésében egyes nagygazdacsaládok már elkülönültek a többi családtól. Ilyen egyéni túlzás volt pl. a XIX. sz. végén, hogy a 34. ábrán látható kislánynak már "csitkés selemköténye" van ilyen kicsiny korban.A drága, diszes ruha akkoriban még irigységet keltett. Később már nevetséges lett, pl. amikor egy asszony még az 1940-es évek végén is "pillangós" selyemfejkötőt adott fiaira. Azt "akkor már senki se hordott, csak a miénkek. L'egitétek az emberek." Az elsőáldozás eseményét a kisfiúk ruhájára tűzött bokréta, a lányokon fehér ruha, nyitott haj, koszorú jelez-