Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

A viselet

nepló'ben is megnyilvánul a téliesség: a nőknek a bársony a téli kelme. Réteges aláöltözés: főleg az asszonyok vesznek egymás fölé több "alsó purucot" és "alsó réklit". A férfiaknak melles és előke, nőknek a bugyogó speciális téli ruhadarabjuk. Felső, melegitő célú darabok: A XII. sz.-ban férfinak bunda, mente, szür. A bundát és mentét nők is felvették. A XI. sz.-ban megjelent a nők "leteritő kendője". Főleg azok használták, akik a majorokban laktak és a nyitott "vagonon" jártak be Kapuvárra vásárolni. 1940 táján "Hidegebbre forduló időben a fiatalok kötött kendőt teritenek magukra, az idősebbek rojtos gyapjukendővel fedik be egész alakjukat. A még öregebbek pedig felső szoknyájukat boritják a fejükre, főként akkor, ha kiváncsiságuktól hajtva titkok ellesésére indulnak ... hogy ugyan "mellik lánho mellik legin jár? ""

46

^- Nagy kendőbe szokták burkolni a gyerekeket is. Télen szinte mindig viselnek fejrevalót és lábbelit is. További melegitő eszközök: Divatjának idején az érmelegitő. Ritkább és ujabb a Itesztyü. A nők általában nem is viselnek "késztet". Inkább a kötényük alatt melengetik a kezüket, hétköznap, ha ácsorognak az utcán, a kötényük alatt hason összefogják. Ünnepen, miséremenet kétoldalt, combjuknál dugják kezüket a kötény széle alá, de csak óvatosan hajtják kezük köré a selyem kötény szélét, hogy ne gyűrjék a selymet. 2. Ékesitő és jelölő funkciók Az esztétikai és társadalmi kifejezés igénye képezi a viselet "tudati tartalmát" és hozza létre annak "felépitmény" részét. Ezek az ékesitő és jelölő tényezők az anyagi, fizikai alapra rárétegződnek, ahhoz képest másodlagosak. Éppen ezért bonyolultabbak, áttételesebbek és helyibb szinezetüek, mint a gyakorlati funkciók. Az öltözékek ékesitő és