Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

A viselet

gén, az oltözéktipuson nem változtatnak /pl. hajadon vagy házas egyaránt járhat ingvállas és ujjasos öltözékben is/. A továbbiakban ugy tesszük "megfoghatóvá" az egyes oltözéktipusokat, hogy világos szerkezeti vázukat ismertetjük, de nem soroljuk fel a sok konkrét változatot, mellőzve a teljességgel járó kuszaságot. A látszólag merev egységekként kezelt öltözéktipusok magukban foglalják a történeti valóságot is. Hiszen ha "ujjast" emiitünk, akkor "a viselet elemeinek számbavétele" és a "függelék" fejezetek alapján egy-egy időszak, korszak konkrét ujjasaira lehet csak gondolni. Az ábrák szemlélésével, a részleteket a "képletekbe" behelyettesítve válik plasztikussá a kapuvári viselet képe a XIX. sz. elejétől napjainkig; bontakozik ki minden öltözéktipus összes szinkron és diakron változata, a fejlődés mellékágaival együtt. A tárgyalás bizonyos fokú merevsége a valóságot tükrözi, hiszen a kapuvári népviselet éppen az öltözéktipusok fő jellegét, funkciójuk arányát tekintve a tárgyalt időszak kezdetén fennálló állapotokat erősen konzerválta több korszakon át. Ez a megállapítás a kétrészes Öltözékekre vonatkozik. Az egybeszabott öltözékeket csak a XIX. sz. utolsó évtizedei óta ismerjük, ezért nem tudunk beszámolni az esetleges változásokról. lieg egy megjegyzés: az öltözék lényege az alsó- és felsőtest ruházata, ami paraszti szinten mindig megvan. Ebből adódtak a fő típusok is. Változatos gyakorlati és ékesítő- jelölő funkciót is betölthet. Fontosságban csak utána következik a fejviselet, ami /kivéve a testhez tartozó hajat/ nincs meg mindig, csak bizonyos személyek és alkalmak esetében. Ha van, általában fontos jelölő funkcióval rendelkezik. A sorban harmadik a lábviselet, amelynek megléte a kapuvári népviseletben a fejviseletnél is esetlegesebb és főleg gyakorlati funkciója van.