Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

A viselet

állítják, vagy a falra akasztják, - hiszen elsősorban ilyen elhelyezésű szobadísznek való. - A Mária-házat évente, meszeléskor megtisztogatják, és ha uj bokréta kerül bele, átrendezik. Gazdagabb házban a "födeles ágyra" vagy az "ómárjom" tetejére összehajtogatva gatyákat és lepedőket is szoktak fölrakni, a vászontekercs mögé. Ebből is "szokott lenni forhant, legyen készenlétbe." Ez is a módosság jele volt. Aki bejött, ámulhatott a fehérneműn: "Olan sok van, hogy nem tér a szekrénybe". - Az ágy tetején tartották a nadrágszíjat is. Az ajtótól balra levő fogadon lógtak azok a ruhák, amik gyakran használatban voltak és viselten nem akarták a tiszta ruha közé tenni: dolmány, "kemény szoknya, melleses szoknya", esetleg más szoknya, ráncolt gatya, kötény. Fölöttük, a fogas kis polcán sapka, kalap feküdt. Az ünnepi "ásztrigán sapka meg vót becsűve", külön, kerek papirdoboza volt. A korábban disztányérokkal és bokályokkal megrakott fogasok a XIX. sz. végén veszik fel a ruhatároló szerepét. Átmeneti állapot is előfordul, amikor a fogas mindkétféle funkciót ellátja. A lakószobában is hasonlóan helyezték el a ruhadarabokat. A szekrényben a női ruha, a ládában, majd /amikor az "első nemzedék" sublót kiöregedett és az első szobából kikerült/ a sublótban a férfi ruha helye volt. A csizma a pad alatt áll. Az ajtó mellett a fogason lóg a "forhant ruha", azaz "ami épp nincs a testen, fölösleges". A XIX. sz.-ban még nem fogast, hanem ruharudat használtak. Az ágyak fölött a gerendára szögezett lécról, cifrázott "deszkáról" lógott a rud, "oda vagdóták föl a ruhát, meg a csizmát összeakasztva." Ma már csak használaton kivül látható: 36. ábra. /Sok helyen merevítő vasak vannak a tornácpillérek között, a férfiak munkaruháját oda szokás földobni./ Nyáron a bundát az ágyba tették és rajta aludtak, "hogy a kukac meg ne fogja". Csornán a szűrön szoktak feküdni, hogy ne essen bele moly.