Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

A viselet

nyék kisebb falvainak asszonyai tűntek ki "ducifaros" viseletükké le A görbe szabásvonalu darabok között egy ing is van már, a rövid női "kézelős ing". Megjelennek az előkéke A vállkendőt a női előke divatja előtt nyakig összehúzták /34» ábra/, élőkével viselve már széjjelébb húzták /35. ábra/. A nyakon viselt "mizli" országszerte elterjedt, a rábaközieknél szélesebb, dúsabb, többsoros változatokban is. Az ujjatlan felsőruhák közül a női hátulcsukős melles e korszak végén kimegy a divatbői. Utóda a melleses szoknya felső része. Hátul kereszteződő vállpántjaival a Burgendand északnyugati vidékein viselt Brustflecke-hez hasonlit.

404 Az elölcsukós, vállkendővel viselt, hitványabb kelméből varrt előrészü, régibb fajta kapuvári pruszlikhoz hasonlók Sopron, Esztergom, Heves, Pest, Szolnok megyében is voltak.

40 Derékig érő, testhez simuló voltával az országszerte elterjedt, leggyakoribb női pruszlik szabástipusba tartozik.

406 Csak lassan szoritja ki a "mellest". A kapuvári férfi mellény az országszerte elterjedt, viszonylag ujabb, elölcsukós tipusba tartozik. A századfordulón Kapuvárott a kereknyaku, majd gallértalan változata terjedt el. Az ünnepi fajták diszitése helyi jellegű, a csornai, szanyi vagy a himodi puruc egészen más /Szanyban pl. a dus, szines, csigavonalas zsinórdisz és fehér porcelángombok dominálnak/. Az ing elejének himzésével terjedhetett el az a szokás, hogy a mellényen csak az alsó gombot csukják be. A szokás megvolt pl. Csornán, vagy Békés megyében, Steierben egyaránt. Az ujjasfélék között feltűnik a gyermek "majkó". A női ujjasok közül a "rékli" és "keferánc" kimegy a divatból. Megjelenik a "totya", eleinte az ingvállhoz hasonló szerepben. /Legtöbb népviseletünkben van egy-egy ujjasféle, ami az ingváll és az ujjas között átmenetet képez./ A "rici" is di-