Gráfik Imre: Néprajzi Közlemények 15. évfolyam, 1-4. szám - Szállítás és közlekedés Szentendre szigeten (Budapest, 1971)
Közlekedés és teherhordás a szárazföldön
gálva azonnal szembetűnik a kézbenhordás elsőbbsége és sokfélesége. A kézbenhordás eszközök nélküli'és segitő eszközöket igénybevevő változatossága messze felülmúlja a többi testrészt. A szállítandó anyag mennyisége, minősége és a szállitás körülményeiből adódó kézbenhordás mellett, más testrészek által végzett cipekedésnél is a kéz, mint nélkülözhetetlen segitő tényező van jelen. Ilyenformán meglehetősen nehéz feladat a kéz szerepének pontos s minden változatosságát feltáró meghatározása a teherhordásban. E fejezetben csak a kizárólagosan kézbenhordásnak nevezhető cipekedési módokat mutatom be, s a kéz segitő szerepkörét pedig minden esetben a megfelelő testrész alkalmazásánál. Mindenek előtt a kézbenhordás alkalomszerű eszköznélküliség ét kell említeni. Ennek bemutatása, határozott körvonalazása szinte lehetetlen. Általában megfigyelhető, hogy minden olyan eszköz és teher /tárgy vagy anyag/ ideiglenes kézbenhordása elterjedt, amely kézzel, marokkal jól megfogható és súlya nem okoz különösen nagy erőkifejtést. Igy igen elterjedt egyes szerszámok /villa, kapa, ásó, evedző/, baromfiak /tyúk, liba/ és kisebb cserépedények kézbenhordása. Félkézben a test me llett lógatva , a jobb és balkéz között, a távolságtól és a súlytól függően felváltva, igen sok eszközt hordtak illetve hordanak a szigetiek. 1. Kupa . Régen a vizhordás és a viztárolás általánosan elterjedt eszköze volt.E dongákból összeállított faedény formára és nagyságra azonos az országosan elterjedt e névvel jelölt eszközzel. Készítője a faluti kádár volt. Legtovább a Szigetmonostor határában lévő homokbányában használták, s az ottani kupák a vállalat tulajdonát képezték. E kései használói, a homokbánya dolgozói gyakran nevezték kannán ak, fakannának. Dongáit az emlékek szerint egykor faabroncs fogta össze, melyet adatközlőim életében már vasabroncs váltott fel.
