Gráfik Imre: Néprajzi Közlemények 15. évfolyam, 1-4. szám - Szállítás és közlekedés Szentendre szigeten (Budapest, 1971)

Közlekedés és teherhordás a szárazföldön

feljavult közlekedési viszonyok révén könnyen elérhető közeli munkalehetőségeivel, valamint a kialakuló és erősödő Duna-kanyar idegenforgalmi és hétvégi pihenő létesitményeinek munkalehetőségeivel a falvak korábbi mezőgazdasági jellege megváltozik, s a sziget falvait a Központi Statisztikai Hivatal 1968. évi kiadványa alapján a gazdaságilag vegyes kategóriába kell sorolnunk. B szakaszban előttünk áll, a falusi társadalom korábban jelentős mértékben önellátó egységének az ipari civilizáció elterjedésével és a társadalom piacosodásával kapcsolatos urbanizálódási folyamatok hatására bekövetkezett felbomlása.

46 Közlekedés é§ teherhordás a ssárasíöldöB Teherhordás emberi erővel A teherhordás legkezdetlegesebb módja az, amikor az ember maga cipel mindent izomereje segítségével. Az emberi fejlődés korai, teljesen önellátó gazdálkodásában az izomerő elegendő volt a kis mennyiségű terhek alkalomszerű, rövid ideig tartó és kis távolságra való szállítására. A kései önellátó gazdálkodásban, amikor már az ember felismerte az élelemtárolás célszerűségét és szükségszerűségét, jelentősen megnövekedtek a szállításra váró termények és terhek súlyai, hosszabbak lettek a távolságok, nőtt a teherrel való helyváltoztatás időtartama - s mindez arra késztette az embert, hogy egyszerű, gyorsan előállítható és alkalmazható eszközök segítségével alkalmassá tegye a szállítandó terhet arra,hogy azt saját testén hordozhassa. Az önellátó gazdálkodásból kifejlődő s egyre növekvő terménygazdálkodás, majd a tömegesen árut termelő oaraszti gazdálkodás tovább ösztönözte az emberi elmét ujabb teherszállításra alkalmas eszközök megalkotására.