Gráfik Imre: Néprajzi Közlemények 15. évfolyam, 1-4. szám - Szállítás és közlekedés Szentendre szigeten (Budapest, 1971)

A sziget gazdálkodási viszonyai

a szigetnek "kiterjedt lejtőjén szépen fejlődött állatállománya van",s ekkor már azt is feljegyzi, hogy "baromfiból... a váci, budapesti és szentendrei piacra is jut."^ Ez az utőbbi megjegyzése azért fontos számunkra, mert ebből már arra következtethetünk, hogy jelentős baromfitenyésztésnek kellett lenni. Ahhoz, hogy a sziget állattartásában és annak alakulásában tisztán lássunk, segitségül hivjuk az elérhető statisztikai kimutatásokat: Szarvasmarha Ló Sertés Juh Baromfi Méh család Kisoroszi 1895 258 119 136 4 1038 Kisoroszi 1911 361 53 291 Kisoroszi 1935 309 80 473 1735 ?41 Pócsmegyer 1995 399 61 211 15 1818 16 Pócsmegyer 1911 348 66 380 Pócsmegyer 1935 285 67 369 ?l 2480 57 Szigetmonostor 1895 401 124 176 19 ?490 1 Szigetmonostor 1911 30? 139 236 Szigetmonostor 1935 241 146 521 152 3688 ?4 Tótfalu 1895 661 318 713 3054 47 Tótfalu 1911 603 282 75? Tótfalu 1935 606 P45 978 4815 178 A kimutatásból kitűnik, hogy a baromfi és sertésállomány növekedése egyenletesen erős. Ezzel szemben a szarvasmarha állomány csökkenő tendenciát mutat. A tények összevetéséből arra következtethetünk, hogy az állattartásban fokozatosan előtérbe léü a belterjes állattartás, a gyorsabban felnevelhető és könnyebben értékesíthető állatok tenyésztése lesz a falvak jellemzője. Az 1890-es évektől a szarvasmarhaállományon belül végbement változások következtében /elszaporodnak az un. jól tejelő fajták/, majd később pedig a szarvasmarha-