Gráfik Imre: Néprajzi Közlemények 15. évfolyam, 1-4. szám - Szállítás és közlekedés Szentendre szigeten (Budapest, 1971)

Települések a szigeten

már a dolgozat szűken vett tárgyával is közvetlen kapcsolatban van a kiszolgáló teherhordó és cipekedő eszközök és az azokhoz kapcsolódó teherhordási és cipekedési módokon keresztül. Csakúgy, mint a homokdombok adta szőlő telepítési lehetőségen alapuló szőlőkultúra meghonosodása, vagy, mint a homokos talaj s a kedvező viznyerési lehetőség biztosította eper és zöldség termelés.^ Települések a szigeten Az emberi élet legrégibb emlékeit a szigeten a bronzkorszakból ismerjük. A történeti mult első pontosabban időhöz köthető régészeti anyaga római kori. A római határ a Duna jobb martján húzódott végig, és nem lehetetlen, hogy a határvonalat kisérő őrtornyok közül a szigeten is állott egy. E feltételezést látszanak támogatni a római kori hidfő maradványok. Ilyen a kisoroszi hidfő, mellyel szemben másik hidfő állt Verőcénél, valamint a szigetmonostori hidfő.

11 Tahitótfalu is római korok tárgyainak lelőhelyeként ismeretes a régészeti szakirodalomban.^ A magyar lakosság a hagyomány szerint Szent István idején került a szigetre, feltehetően a Vatha-féle lázadásból megmaradtak telepedhettek ide. A legkorábbi okleveles adatok Orosz /ma Kisoroszi/ falut jelzik 1394-ből, majd Tótfalut 1447-ből.

15 A település szempontjából figyelemre méltó az a jelenség,hogy a lakosság teljes mértékben magyar. Jelentős tényező ez a szigeti kultúra alakulásában, különösen azzá válik akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a sziget közvetlen környékén több idegen nemzetiség /szerb, sváb/ képviselői élnek, melyekkel ha társadalmilag nem is, de gazdaságilag kapcsolatban állottak a szigeti magyarok, A sziget első idegen telepesei Orosz,, majd Kisoroszi falu lakosai is teljesen elmagyarosodtak. E jelenséget szinte kizárólagosan a sziget földrajzi helyzete ma-