Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 14. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1969)

Dorogi Márton: Adatok a hajdúsági és nagykunsági állattartáshoz, különös tekintettel a ló, a szarvasmarha és a szamár betanítására

menőkből válogattak. Én kihánytam nekik. Volt eset, hogy okoskodott. Kifogtuk pányváskötéllel. Azt mondtam, hajtsd csak. Amikor aztán jött, rálöktem a futdkötelet.Úgy igyekeztem, hogy minél nagyobb hurkot haiítsak. Az volt a legjobb fogás, ha a szarvára esett. Melyik: hogy sikerült, Egy ideig mi hajtottuk gulyások, amíg útnak állt a jószág

." Otthon kötelet tettek a szarvára, nem láncot, mert azt nem lehetett elvágni, ha baj volt, mondjuk,belelépett. Volt, amelyik rúgott, csapott a szarvával. Az öreg ökrök közé kötötték, akkor már jobb volt vele csendesen bánni." A betanítás Amikor így le voltak kötve a tinók, jött a béresgazda és pároztatták, vagy csak sorjába a béresek kezére adták, azok aztán egymásközt addig csereberélték^ míg kialakultak a megfelelő párok. A pároltatás termetre, mozgásra és szarvállásra történt. Ha nem egyformák voltak, akkor a nagyobb lett a hajszás.Ha az egyik szilajabb volt mint a másik, akkor a szilajabb lett a hajszás. A szarvállásnak is egyezni kellett, amelyik párnak nem egyezett, az nem jól mutatott. Szarvállásuk szerint a következő elnevezések voltak: Csákó szarvú

: amelyiknek szétálló volt /32. ábra/ Gombos szarvú

: amelyiké felfele állt, de a szarvahegye hátra /36. ábra/ Sodró szarvú

: kifele állt és úgy csavarodott, mint a magyar juhé /27-28. ábra/ Gyűszű szarvú

: amelyiknek a hegye összefordult Kupak szarvú

: a gyűszű szarvúhoz hasonlított Tulipán szarvú

; mint a tulipán,a vége kifele hajlott /29-30. ábra/ Gyertyas szarvú

: felfele állt, különösen a vége, olyan volt, mint a gyertya, egyenesen állt /35. ábra/ Villás szarvú

; úgy állt, mint a villa /34. ábra/ Puskás szarvú

: előre állt /33. ábra/