Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 14. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1969)

Dorogi Márton: Adatok a hajdúsági és nagykunsági állattartáshoz, különös tekintettel a ló, a szarvasmarha és a szamár betanítására

acílos." A Hortobágyon és környékén nem ismerték a menés elnevezést. 4. Az ökör igázása nagygazdaságokban A tinó betanításának a módszerei bizonyos tekintetben mások voltak a nagybirtokon és nagygazdáknál, mint a kisparasztoknál. Az előbbiek mindig szilaj gulyában tartották a növendék marhát, míg a kisparasztok nem annyira. A nagybirtokon tömegével tanították be a tinókat, hiszen egy fogatba 6 ökröt fogtak, a kisbirtokos 1-2 ökröt tanított be szekérbe vagy szántásra. A Unófo^áj A nagy uradalmakban ősszel mustrálták az ökröket. Fogra mustrálták

. Amelyiknek már nem volt jó a foga, mehetett sőrére

. Felhizlalták abrakkal, azután vásárra, tagló a- lá kerültek. Ahol nem volt fojtott takarmány, ott 8 évig állta az ökör a helyét, ahol fojtott takarmányt ettek, ott már 3-4 évre mustrálni kellett. A savanyított takarmány tönkretette a fogakat. A kimustrált ökrök helyére legtöbb helyen tavaszra fogtak tinót

. Februárban kötötték be

. Ilyenkor soványabb volt a jószág, a tél is sokat jámborított rajta, mert szabadon voltak az enyhelyen egy ágasokra állított, szalmatetős építmény alatt, melyet karám vett körül. A belökött csutkát, giz-gazt csak úgy a havon ették. A sor alá került 4 éves tinók közül a gazda vagy a béresgazda válogatta ki a megfelelőket. Az alkalmasakat aztán kiszaggatták és csapatba hajtották az istálló közelébe. Itt kapta meg mindegyik béres a magáét. A csapatból a pányvakötéllel fogták ki. Ilyenkor nem