Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 14. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1969)
Dorogi Márton: Adatok a hajdúsági és nagykunsági állattartáshoz, különös tekintettel a ló, a szarvasmarha és a szamár betanítására
jík le mán kend! De én mentem előtte mindig. - Máma mán nem azír gulyás a gulyás, mer szereti a jószágot, hanem a fizeti sír. Ódaadás kell a jószágnak, meg gondviselés. Meg kell adni a marhának, ami az övé, akkor az is megadja az embernek, ami az övé." A hortobágyi pásztorok szerint, akkor legelt jól a marha, ha nem capon járt, vagyis nem legelés nélkül ment előre. "Capon legel a marhája " - mondták az olyan gulyásra, amelyiknek legelés nélkül ment előre a gulyája. " El van kap va a marhája, mindig capon megy " - szokták mondani. " Megin dult capolni " - mondták, amikor délben megindult a kúthoz. A gulya összetsrtását szolgálja a kolomp és a csengő is. Egyrészt azért, mert a gulya a kolomp szava után megy, másrészt mivel a kolompot a legszilajabb marha nyakába akasztják, a csengőt meg a leglustábbéba, így a pásztor a sötétben vagy a fergeteges időben is meghallja, merre fordul a marha, hol akar kitörni, vagy merre maradt le a lustábbja. A gulyába mindig akadt egy pár szilajabb marha, ezek mindig ki akartak törni, mindig elől jártak, éjszaka elcsavarogtak, az ilyen mindig mozgó, menő jószágot az ecsegpusztai pásztorok menesnek nevezték. Kolomposnak a menést választották, amelyik a leghuncutabb, legzsiványabb, a legnemesebb volt. Az ilyen tudta vezetni, mozgatni a jószágot. De a tartását is meg kellett nézni. A magas elejíft választották, amelyiknek a feje szépen mozgott lépésre. Amelyik előrenyújtotta a nyakát, nem volt jó, se az, amelyik egy oldalára járt. Az ilyennek a nyakában a kolomp fél oldalára vert. Erős jószág kellett az 5-7 kilós kolomp alá, 7-8 éves. Volt olyan, amelyikről 2-3 hét után le kellett venni, nem bírta, tfgy is szokatták, hogy előbb csak 4-5 kilósat tettek rá. Volt, aki kezesítette is. Simogatta, barátságot kötött vele, mielőtt rátette. Először nyugtalan volt vele, eltörte még a csengőt is. Némelyik ügyesebb marha úgy megtanult lépni, hogy nem kolompolt. Az ilyennek aztán nyűgbe tették a lábát, akkor aztán szólt. Ha nagyon menés
