Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 14. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1969)

Dorogi Márton: Adatok a hajdúsági és nagykunsági állattartáshoz, különös tekintettel a ló, a szarvasmarha és a szamár betanítására

tására szolgáltak a bilyogok

, a fül jeg

yek és az orr sütések is, de az igazi jó pásztor messziről ki tudta választani, meg tudta mutatni gazdájának a marháját. A "bérszedő könyvbe ezek a jegyek is be voltak jegyezve. Gyakoribb füljegyek és orrsütések a következők: ájos, alul vett, felül vett, alól baltás, felül baltá.s, alul csipkés, felül csipkés, rózsás, lapickás, csapott, csonkafül stb. így orrsütéses, két orrsuté ses /20. ábra/. A gulyára hajtott marhák közül azok, amelyek már nem első évben voltak kinn, nem mentek szét, megálltak csapatban. Eleinte, amíg ismeretlen volt az állás, jobban mozgott a jószág egészen éjfélig. Ekkor még veszekedtek is egymással, amelyik már feküdt volna, a vadabbja nekifarolt. Ha jött a szokató idő /szeles, esős, hideg/, akkor a gulyásnak mindig a jószág előtt kellett állni. A gulyás ostort nem használt, ltgfeljebb kihajtáskor, a botot hajította és kiáltott; hó! vagy kurjantott; hjú! A gulyásnak pulija nem volt, csak az első világháború utántól. Azelőtt a komondora vigyázott, de azt terelésre nem használta, ha idegen jött, az vette észre. A gulyának kezdetben mindig előtte kellett állni. Szólogatta, csendesítette, hogy meg ne induljon, de azért reggelre csak előrement egy keveset. Ha valamelyik ki akart lépni, hójgattak neki, A szúnyog volt a legrosszabb, az nem hagyta nyugodni a jószágot, csak a hajnal nyomta le. Szokásban volt, hogy a gulyaállás körül egy már bűzlő dögöt körbe húztak a földön, ennek a szaga visszatartotta a jószágot a kitöréstől. Különösen sok baj volt a jószággal bogárzáskor

. A bogárzásról így beszélt Szalontai József tiszacsegei gulyás; "Különösen bogárzáskor szaladt szét a marha. A bogár a marhába nőtt. Tavasszal kibújt a bőre alól, úgy május 22-23 körül. Amikor a rozs virított

, akkor ment el. Amikor a bíbic csapatba m

ent, azután már nem hajtotta el a bogárzás a jószágot. A fene se tudja, mi volt ez a bogár, talán bögöly lett belőle. Azt a jószágot szerették, amelyik bogárzott. A-