Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 14. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1969)
U. Kerékgyártó Adrienne: Adatok Bogdánd viselettörténetéhez
1915-ben, 86 éves korában az 1846 körül viselt menyasszonyi fehér ruhájában temették. Ráadták a "bő pendej H-ét, "fehér gyócs fersing"-jét, "kereknyakú gyócs ing"-ét, "fehér derékkötő"- jét. "Kontyfás kontyot" viselt haláláig s ezt fekete selyem "keszkenyő"-vel kötötték be. A lábára nem hűztak semmit. A 40-es években az öreg asszonyokat "pendej"-ben, de már fekete "fersing"-ben, "tarés ing"-ben, "lajbli"-han, vagy "pongyolká"-ban teszik koporsóba. Nyakára, ha van, selyem rojtos kendőt kötnek s fejkendőként vagy a "jegykendő"jét, vagy az utána kapott "rózsás, rojtos kendő"-t teszik rá. A férjhez nem ment nagy lányt konfirmációé ruhájában temetik, a kisgyermeket tiszta fehér, lehetőleg gyócsruhában. A felöltöztetett halottat a temetés napján becsavarják "kenderfő lepedő"-be, úgy, hogy csak a feje marad kinn. A koporsóban a fejét fehér zsebkendővel fedik. 1943-ban a lepedő már csak sírna fehér, dísz nélküli volt. Ha meghal egy legény, vagy leány - tehát fiatal - a "halottvivők" "leánkendő"-t kötnek a karjukra. Ez egy 50x60 cm hosszú, keskeny kendő, egyik végére csíkdíszt szőnek, vagy hímeznek. Legtöbbször a koporsó vitelre elhívott leányok két darabot vittek magukkal, az egyiket a fiú-társuknak, a másikat a saját karjukra kötötték. Ezen kívül a legények kalapjára, két végével a hátukra lecsüngő zöld pántlikát kötöttek. Ugyanekkor a lányok két hajfonata végébe is zöld pántlika került. Aztán elhelyezték a halottat a "gombfás" temetőbe, gombfát helyeztek a sírjára, kinek mi illik: asszonynak tulipántos tetejűt, a lánynak bevágott tetejff gomb fát, az embernek meg a bevágott tető alá még gömböt is faragtak. Régen vastag volt a "gombfa" töve, volt vagy 40 cm is az átmérője. A gyermeklányót kékre, az idősebbekét feketére festették.
