Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 14. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1969)

U. Kerékgyártó Adrienne: Adatok Bogdánd viselettörténetéhez

A kender feldolgozása hagyományos munka volt Bogdándon. A nyüvóstől a szövésig minden asszony értett hozzá, hiszen "mindenki ruházta magát", készíti magának és urának, gyerekének a különböző finomságú "fonalas vászon"-ból a "változó", "rávaló ruhát",inget, gatyát, pendelyt. A bogdándi nők egy régi típusú inge a "kereknyakú ing". Ennek jellemzője, hogy elől hasítása nincs, de, hogy kényelmesen vehessék magukra, külön kis téglalap alakú vállra széket iktattak be. A derékrészt - lényegileg oly módon -, mint azt a gyermek "hosszúing"-né 1 már leírtuk - három szélből állították összei a mellre kerülő első egész "szél"-t ráncolták. A mellbőséget kiegészítő, sírna, két oldalra kerülő agyharmad-egyharmad szél fölé varrják a vállszélességnyi vállrészt "megbélelve" a "vállalék"-kal. Ez az erősítés elől, ill. a háton a "pájha" csücskéig is leért. Az ing ujja általában egy "szél" bő volt, könyök alattig ért, vállfőn ráncolták, keskeny "kézelő"-be fogták /erre néha kis fodrot varrtak/. Ennek a bő ujja "taré/j/san" állt, ha feltolták könyök fölé. A nyakát vékonyan beszegték. Bár a szabásrajzon szögletesnek tűnik a nyak, a testen úgy kifeküdt, hogy "kereknyak"-at mutatott. Ezen az ingen semmi dísz, "tődzés, cifra" nem volt. Ilyen kereknyakú "fonalas vászonból" való inget viselt ottlétünkkor is a 75 éves Nagy Gy. Mari néni, akinek hiába varrt a lánya újabb divatú inget, nem vette fel: "Ennek vagyok én már szokva" - mondta. Rajta kívül már csak néhány hasonló korú asszony hordta. Az ingfajták közül újabb keletű a "metlis ing". Az első világháború idején jött divatba /8. tábla/. Ez is egyenes darabokból összeállított. A derekához szintén 3 "szél"-t használtak fel, mint a "kereknyakú ing"-éhez. Tehát elején két, háta közepén egy hosszanti varrása volt. Elnevezését onnan kapta, hogy a "mejjé*-t a hasíték két oldalán "megtőzték", vagyis kézzel, többsorosan szegőzték. Ez volt az ing "metli"-je /a németből elferdített "zeimedli" lekurtított alakja/. Áz ing "hátujá"-t közepén nyakba, ujját a vállfőn