Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 14. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1969)

B. Paksa Katalin: A szegedi duda-hagyomány

csavart sípszáron kezdődik. Ezt úgy fújják, hogy a kontrasípot bedugják. "Befaltuk a végig, azt kénoztuk!" Később már tömlővel fujtatnak, de bedugják a bordót. Úgy "kevesebb szél köll". Nógrádi elbeszélése szerint egy alkalommal, mikor Szegeden járt vásárban, hallotta a híres Bukuszát, sőt el is kérte a dudáját és játszott rajta. - Hangszere az 50-es években pusztult el, de "ha hozzájuthatnék, mutatnék valamit" - mondja. Azóta hegedül, de már csak otthon. A dudához, dudáláshoz kapcsolódó babonás hiedelmek szinte teljesen elttíntek. Csupán egyetlen rövid történetet emlegetnek - hasonlóakat közölt Manga János - az ördöngösen megszólaltatott dudáról: "Szögi Pál eccő disznótoron játszott. A dudáját fölakasztotta egy szögre a falon, aztán a táncolókhoz fordult: elhiszik-e, hogy etáncolom a duda nótáját. Persze hitetlenködtek. Ki fogad egy mázsa búzába? Egy töhetős gazda fogadott. Akkó a dudás kezive-lábává kivert egy nótát ugy, hogy a duda a falon mög szólalt. Mög is kapta a mázsa búzát. Szögi Pálnak különlegös tudománnyá vót, hogy ezt véghön tudta vinni." A .Szegedikornvóki duda_l_eírása Neve leginkább duda

, büVduda

, ritkábban kecskeduda

, kecskebflrduda

, juhászduda

, dernyó

, gajda

, gajdura

. Tréfásan női néven is emlegetik; - az utolsó dudák mind menyecskefejjel készültek - "gyün a Mariska /Bözsi, Kati/ - av vót a neve neki." Részei: A sípszár, tömlő, bordó, fujtató. Az egyes alkatrészek csapos illeszkedése kóc és viasz segítségével van rögzítve. A sipszár

, ritkább nevén koronafa keményfából faragott és fúrt, középen vékony fallal elválasztott, kettős cső. Legfontosabb a dallamsíp, "azon vöszi ki az embör a nótát". Elől öt, hátul egy lyuk van rajta, illetve legfelül a