Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 14. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1969)
U. Kerékgyártó Adrienne: Adatok Bogdánd viselettörténetéhez
55x55 cm/, összehajtogatás után megvarrt ingecske ujja szélén és nyakfodrán "tikkelés" van /2. tábla/. A nyakfodrot egyenes darabból varrják és a vállfordulásnál "lapis ránc"-ot /hajtáskákat/ raknak. A fodrot "korc"-cal fogják az inghez, amibe "madzag", vagy "pertli" kerül, s ezzel húzzák össze a nyakon az inget. A leánygyermek inge piros "tikkeléses", mert a piros a "legszebb"» a fiúé "égszín tikkeléses". Az ingre gyakran "rékli"-t húznak. Ez kis karton, - csupán a felső testet fedő -, hátul hasított, korcos-nyakú ruhadarab, amit legtöbbször vásáron vettek. A jobbmódúak a bölcsőben már karton paplankával fedik le a gyermeket, a szegényebbek "hammas"-t borítanak rá. Ha földre megy ki dolgozni az aszszony, kis gyermekét - főként, ha még szopik - magával viszi: egy "hammas"-t tesz a háti lepedőbe, meg néhány "gyerekruháit, s kész a gyermek "mutyója". Mikor már csúszik, mászik, járni kezd a gyermek, újabban, "köntöské"-t kap ./3. tábla/. A szegényebb soron levők gyermekén vagy csak ingecske, vagy csak "köntöske" van. A "köntöské"-nek szabott a válla és ujja, derékig nyitott a háta, alja bő. Szabása., összeállítása városi jellegű; általában a falusi varrónő géppel varrja, vagy vásárban, készen veszikj ezért e kis öltözet-darab két változatáról csak vázlatrajzot közlünk. Színe - az újabb divat szerint - gyakran piros. Az inget, köntöskét nem kötik fel a faron, nehogy megfázzon a gyermek. A leányka fején ebben a korban is kendőcske van, vagy fodros kis főkötő /3. tábla/, de a fiú már hárászból kötött kis kerek "kusmá"-t kap. Télére a gyermek lábára régi posztó kalapból papucskát varrnak. A futkározó kortól kezd elválni a fiúk és lányok viselete /4., 12. tábla/. A hagyománytartó családoknál a régi "hosszúing"-be öltöztetik a fiút-lányt egyaránt. A "hosszúing" szabása mindkét nem részére azonos, de a leánykáénak "nyaka" van, a fiúcskáénak meg visszahajtós "gallér"-ja. Ez az ing nemcsak hosszú /kb. lábszár középig ér/, hanem bő is. Három /keskenyebb/, rendszerint kendervászon M szél"-ből
