H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

is megnézte, n«m talált-e rá más is. Türelmetlenül ugyan, de kivárta, amig beszüntetik a méhek a fiasitást, és a tarlóvirágról is jó sok mézet gyűjtenek. Ez a várakozás némelyik embernek külön örömteli izgalmat jelentett. 11 Az odút rejtő fát megjelölni nem szokták. A kikérdezett kb. 100 adatközlő közül egy sem hallott ilyenről. Aki megtalálta, az úgyis tudja hol van - mondták, - a jel pedig felhivta volna mások figyelmét is, hogy méhek vannak a fában. Márpedig helyi szokásjog szerint a méz azé, aki azt előbb kiszedi.

12 Vonatkozott ez a favágáskor talált odúkra is. Ilyenkor azé lett a méz, aki megtalálta, illetve kivágta, bár a tisztesség azt kivánta, hogy megossza azt társaival. Erdei favágáskor, pl. Szentliszlón, néha a jáger tartott igényt a mézre azzal az ind.okolással, hogy az az erdőt, illetve annak hivatásos őrzőjét illeti. Ezért titokban tartotta mindenki, ha odus fát talált, s igyekezett mielőbb kivágni, nehogy megelőzzék. Mégis meglesték néha, amint az vizsgálgatta. Megesett ez az egyik öreg, tapasztalt berzencei méhészszel is: "••• Egyszer az öreg Grabariccsal találkoztunk az erdőn, a Vendel bácsival. Máskor meg összetalálkoztam vele, aztán kérdeztem, hogy hol volt? Azt mondja, elmentem megnézni a méheimet, hogy jó-e már a méz? Hát nekünk több sem köllött. Másnap kora reggel kimentünk a Geci Jancsival, - 25ben volt, - mert megkérdeztük, hogy milyen a fa. Nem értettünk még hozzá, a méhek egy méter magasan jártak ki-be, az öreg már kivágott egy lyukat fürésszel,amin ki akarta szedni a mézet. 6 csak másnap este akart elmenni érte, mikor már lenyugosznak a méhek. Akkora volt, hogy az ember keze belefért. Mi ezt nem vettük észre, hanem csak lefűrészeltük a fát, az a kis fa meg kiesett, mikor mi már beánslágoztunk, de akkor már el voltak fulladva." A méhek odújának felkutatására általában szép, csendes, napos időben indultak el, reggel 5-6 óra tájban. Különösen alkalmas volt erre a hosszabb szárazságot kővető eső