H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

Az odvas törzs levágása igen gondosan történik, mert ügyelni kell, hogy a lépállomány meg ne sérüljön, s a méhcsaládot se érje károsodás a rázkódástól vagy ütődéstől. Leginkább tavasszal és nyáron viszik haza, többnyire azzal a céllal, hogy a családok már otthon rajozzanak. Ha a méhész elhatározta, már, hogy az odút levágja, gondosan kikopogtatja nagyságát, majd megvizsgálja, hány nyilasa van. Egy kivételével valamennyit szorosan eltömi, azt az egyet azonban csak lazán, ronggyal, falevéllel vagy ágakkal, hogy levegőt azért kapjanak a méhek. Amikor már jől elszükitették a röpnyilást, egyesek pipával, mások nádszálon esetleg üvegcsövön keresztül tapló-, rongy- vagy szalmafüstöt fújnak az odúba, hogy a méhek elkábuljanak. Ezután a fát az odu felett 10-20 centiméterrel lefűrészelik

, majd kenderkötóllel, ha az nincs kéznél, iszalagból

, régen pedig szilfakéregből fonott kötéllel erősen áthurkolják.

56 Majd óvatosan elfűrészelik az odu alatt is, s a méhcsaláddal és mézzel terhes törzsdarabot óvatosan leengedik. Nagy baj ugyanis, ha a lépek a rázkódástól leszakadnak vagy megsérülnek, főleg, ha megkezdődött már a fiasitás

. A munkát többnyire este, vagy hajnalban végzik, amikor a méhek még alusznak

. A levágott odút a fa alatt egy darabig bókén hagyják, hogy a lassan magához térő család megnyugodjon. Ezután kocsira teszik, ha pedig az nincs, abrosz ba

, takarmányhordó köcölébe kötik, majd botra akasztják,s vállon viszik ketten vagy egyedül. Csaknem minden községben tudják, mely méhesgazdáknál voltak ilyen lefürószelt, a méhesbe hazavitt fatörzs-oduk, s mikor dobták azokat tűzre, hogy ne hányolódjanak . E móhlakást Györffy köpünek, Gönyey "bödÖn-kas"-nak nevezi. Dolgozatomban azonban a vidékünkön általános "odu" szót használom megjelölésére, bár helyenkint emiitik adu , ritkábban bödön , bodony /pl. Zaj kon/, rönk /Sandon/, köpöly /Kiradáron/, sőt /Kaposmérőn/ "köpü" névvel is. Az odúk megszerzéséről, levágásáról számtalan törté-