H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

- még a nyolcvanáé években is - jobbágyságunk mezőgazdasági terményeit és állatait, igy a méheit is. Ezt bizonyitja az Ukk falu 1750« évi összeirása mellett talált dica-kulcs, mely szerint egy Vonyós ökör az adóban 50 tl Fejős tehén 40 It Meddü tehén 30 It Bédeg marha 20 ti Juh és kecske 5 tt Sört vés 5 n Cszi kereszt 5 n Akó bor 5 tt Méh 5 ii Tavaszi kereszt 3 dénárjával számit. Az adó szedés kegyetlen szigorának súlyát mutatja Batthyány zalaszentgróti uraságnak Kovács János kisgörbŐi lakos ellen 1781-ben folytatott vizsgálata.^

2 Ennek eredményeként a kasok után porciót nem fizető - s azokat a királyi adózás alól hosszú éveken keresztül eltitkoló - jobbágytól méheit elkobozták. A vizsgálat szövegéből meggyőződhetünk arról, hogy a földesúr is csak az urbárium hatására kezdett el a kasok után kilencedet szedni, mégpedig nemcsak saját jobbágyaitól, de az extráneusoktól is* A kasok összeírását az uraság hajdúja végezte, cédulákat vivén magával. "... az urbárium üdejótül fogva hallotta a tanú, hogy a M. Uraság maga Emberétül mindétig megvette a kilencedet, ha kikerült méhébül, ha ki nem került pedig minden kastul tiz pénzt vett, a külsőktül pedig, vagyis kik nem maga Emberei az M« Uraságnak az előtt csak négy Esztendővel vette meg az Uraság a méhétül a kilencedet..." Más tanúvallomás is megerősít' ezt; "...az úgynevezett Szőlőhegyen méheket tartó külső ér belső Szőlős Gazdák is Urbárium előtt Méheiktül az M. Uraságnak sem kilencedet, sem egyebet a kilenced helyet nem attak, hanem ha az Uraságnak szüksége volt a mézre, mind má; idegenek szokták megvenni, ugy vette meg az mézet Embereitül... amint a Tanú emlékezik, miuta a kilenczedet Szokta