H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)
Különös figyelmet érdemelnek az 1713. évi összeírások, igy Rajki Pálé a kapornaki kisebb járásról, 23 valamint az alsólendvai uradaloméról. 2 ^ Ezekben ugyanis az 1711. évi állapothoz képest mind a gazdák számában, mind az állattartás, méhészet és földmüvelés terén szembetűnő visszaesés mutatkozik. Az alsólendvai uradalom összeirása 20 községből 109 gazdától mindössze 22 méhkast emlit, oü a kapornaki kisebb járás összeirása pedig 53 község 421 gazdájától 331-et. Ez az általános visszaesés annál megdöbbentőbb, mert már az 1711-es összeirások is a nagy pestisjárvány után készültek. Ezt csak azzal magyarázhatjuk, hogy sokan elvándoroltak még puszta területekre, a súlyos adó alá vetett méneket pedig igyekeztek eltitkolni. Az évszázados háborúskodás alatt gazdaságilag teljesen tönkretett jobbágy telkén a kezdetleges gazdasági felszerelés, a rosszul megművelt föld, valamint a rosszminőségü vetőmag miatt a széntermelés igen kevés haszonnal járt. Az 1720-as adóösszeirás szerint pl. egy köböl elvetett gabona általában két köbölnyit termett. 1713 után egyre inkább nőtt a vetésterület és a gabonatermelés, az állatállomány azonban a lakosság számának gyarapodásához mérten nagyjából változatlan maradt. Ezt tapasztalhatjuk a kapornaki járás 1717-es összeirásának oC vizsgálata során is. A méhkasok száma továbbra is csekély. 54 helység 719 gazdájánál, illetve zsellérénél 499 jármosállat, 529 fejőstehén, 3720 p. mérő gabona, de csak 332 kas méh van. Hasonló a helyzet a többi járás területén is. Feltűnő pl., hogy Sormáson ekkor egy kast sem irtak össze, holott 170l-ben 86 volt. De a zalaszabari 94 is 6-ra apadt, bár a 33 község lakossága nagyobb lett. Az alsólendvai uradalom 1730-es összeirásának vizsgálata során a földmüvelés fokozott arányú fellendülését éí a., méhészkedés további csökkenését tapasztalhatjuk. 72 községben 1447 gazdánál és 229 zsellérnél 2727 jármosállat,
