H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

a./ Az erdei méhészkedés emlékei A méhészkedés tehát igen jelentős volt ebben az időben, hiszen csak a kanizsai kerületben Ő680 kasból vették ki a tizedet. Ha pedig figyelembe vesszük az erdei méhészkedést is - amely után dézsmát és egyéb szolgáltatást nem fizettekvalamint a már emiitett, háborúk okozta pusztitást, ez a szám valóban virágzó méhtenyósztésre utal. A kaposvári és a simontornyai kerületben a méhkasokat nyilván nem irták öszsze, különben a 8 ówel későbbi 1701-es conscriptioban a 17 szigetvári gazdánál nem szerepelne 109 kas.^ E virágzó méhtenyésztés alapja csak a korábbi, nyilván a hatalmas erdőkben, ligetes mezőkön, a mocsarak szigetein űzött és a már rendszeres termelés szintjón álló

5 méhtenyésztés lehetett, hiszen a nép a háborús évtizedek pusztításait csak lassan heverte ki. A békés fejlődésben és a zavartalan termelőmunka megindulásában bizakodó jobbágyok tehát igyekeztek szétzilált gazdaságukat rendbeszedni. Ismét felállították ház körüli méhesüket, sőt valószínűleg az erdőből hazavitt, fatörzsből kivágott családokkal is felfrissitették állományukat. A XVIII» század első felében ugyanis - sok helyütt később is - a jobbágy szabadon kivághatta a fákban talált odúkat,s azt hazavihette méhesébe, illetve tetszés szerint felhasználhatta. Ezt bizonyítja, hogy a jobbágyi tanúvallomásokban többször olvashatunk odúk kivágásáról, de arról egyszer sem, hogy ezért a jobbágyot elmarasztalták volna. Az odu kivágására akkoriban is kettenhárman indultak el nagy sajtárral, párlófazékkal vagy vödörrel ós a többi kellékekkel.

6 1740-ben egy tanú igy vall: "Mihét találván Cziráki Istvánnal, mely mihének hazahozásával összve veszvén..." Egy másik tann pedig: "...azt is val ja...hogy amidőn az erdőre bizonyos talált mihének levágására hitta volna..." A fában talált méheket tehát kivágták, ha tehették.