H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

sáról.

133 összesítve a vámnapló adatait, az alábbi méhészeti tenékek kerültek Budán vám alá: 1571 1573 1580 méz /bal, aszel/ 2 denk 50 kantar 119 kantar 95 kantar 12 tömlő 104 hordó 9 tömlő 769 csöbör 611 csöbör 5 hordó 76 hordó szirup /akide/ 14 csöbör 62 csöbör 3 denk 1/2 denk 2 hordó

134 halva /helva/ 6 csöbör 3 csöbör 2 hordó

134 B nagymennyiségű behozatal láttán tehát ismét arra a megállapításra jutunk, hogy a hódoltsági területeken a méhtenyésztés csökkent, a termelés visszaesett. Különben nem lett volna szükség ekkora behozatalra. Persze, jó lenne tudnunk, hogy a megvámolt árukból mennyi került fogyasztásra hazánkban, s milyen mennyiségben vitték azt tovább más országokba. IV. MÉHÉSZETÜNK A FEUDALIZMUS UTOLSÓ SZAKASZÁBAN A felszabadító háború alatt, a XVII. század végé: Nagykanizsa környékének falvaiban siralmas állapotok uralkodtak. Hol a török, hol a császári katonaság égette fel cket, mig a nép teljes anyagi bizonytalanságban tengődött. 1 lakosság az iszonyú adók, sarcok, rablások elől ismét az erdők mélyére és a zsombékos nádasokba menekült. Csak a töröl kitakarodása után jöttek elő rejtekhelyükről a megszökött jobbágyok, hogy újra megtelepedjenek községeikben. Mások uj falut alapítottak. Élelmüket az első években főleg gyűjtögetéssel, ha-