H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)
ásása ugyanis 1530 óta 1805-ről 697-re apadt. A két - kivonatosai publikált - urbáriumban méhészkedősre utaló adatokat nem találtam, tehát a jobbágyoktól - ha volt is méhészetük az uradalom szolgáltatást nem várt.® 5 A földesúr méheskertjét általában vesszőből vagy deszkából készített kerítés vette körül. Ez nem annyira a tolvajok, mint inkább az elcsatangoló jószág ellen nyújtott védelmet, akárcsak manapság a zalai méheseknél. A helyet, ahol a méhes állt, a Dunántúlon "Mehkert"-nek, "Meheskert"nek vagy "Miheskert"-nek nevezték. A méhházat jelentő "kelence", "kölönce" szót Nagykanizsa környékén e fogalom megjelölésére nem használták. Némelyik feljegyzés ismerteti magát a méhest is. A szilágycsehi vár méheséről megtudjuk például, hogy az szilárd, fedett épület volt, tőkezáros ajtóval, melyet fából faragott kulccsal nyitottak. 07 Hasonló - a későbbiekben ismertetett - méhesről olvashatunk 1781-ből a Zala megyei Udvarnokon is. Fedelük fazsindelyes, szalma - esetleg nádzsuppos volt. A kővári méheskert ajtaját bókólakattal és reteszszel zárták be.®® Szükséges is volt a menházaknak eme gondos bezárása, mert a közbiztonság igen gyenge lábon állt, és mint láttuk, sok méhlopás fordult elő. Menházzal és különálló méhköpükkel ábrázolt méheskertet láthatunk Comenius Orbis pictusának 1685-ös lőcsei 89 kiadásában. A méhesházban egy,néha egymás fölött két-három sorban helyezték el a köpüket, kasokat, kaptárakat,^ hogy az épület megszabta területet minél gazdaságosabban kihasználhassák. Bizonyára akadtak azonban kevésbé biztonságosan megépitett méhesek, méhtartó állások is. Ezekben a kasok tartására lábakon álló deszkák szolgálhattak, melyek felett az időjárás viszontagságai ellen náddal vagy sással fedett fóltető lehetett. 91 A Kanizsa környéki köznép méheseiről leirás tudomásom szerint nem maradt fenn, de valószínű, hogy azok jobbára egyszerű kastartó állások voltak.
