H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

megszabott áron* Jő haszonnal járhatott a kereskedés ezekkel a fogyasztási cikkekkel, mert előfordult, hogy pap, kántor sőt még kamaragróf is megpróbált belőlük - a falvakat járva - tiltott uton busás nyereségre szert tenni.

63 Nagybánya 1661. évi statútuma a város külső birtokain való mézser főzését tiltja, nyilván a céhes polgárság jövedelmének védelme és az adó eltagadásának megakadályozása céljából.

64 A méhészeti termékek iránti kereslet bizonyítéka, hogy már 1619-ben megalakult Pozsonyban az első mézeskalácsos és viaszöntő céh*

65 A méz, a méhsör és a viasz nagy kelendősége következtében a méhcsaládnak és a rajnak is magas ára volt. 1563ból pl. azt olvassuk, hogy "három kas mihe"-nek egy Pt az értéke, másutt .1 kas méh 50 pénzbe került.

66 c./ Méhlopások A fentiekből következik, hogy a méhkas és méhkaptár - mint vagyontárgy - a tolvajokat is vonzotta. Annál inkább, mert azokat esetleges rejtekhelyükről a tolvaj is könnyebben elemelte, s kisebb volt a tettenérés veszélye. Az úriszéki perek jegyzőkönyveiben számos adatot találunk méhkasok lopására. Ezek a feljegyzések azonban nemcsak a jogtörténet szempontjából méltók figyelemre, hanem azért is, mert a jegyzőkönyvekből és tanúvallomásokból gyakran értesülést szerezhetünk a korabeli méhesek elhelyezéséről és berendező sről* A méhkasok lopását minden időben keményen büntették. Az ilyen jellegű ügyeket az uriszók, a városbíró vagy azok megbízottai intézték. Ők osztottak igazságot többek között pincefeltörós és egyéb tolvajlás esetében is.

67 1556-ban egy jobbágyot, aki az ellopott méhköpüt padlásán rejtegette, a méhekkel akartak összecsipetni, de mivel - december lóvén - a méhek a füstölésre nem akartak a