H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

kalmakra mézes süteményeket, pogácsát készítettek vele. De bizonyára ettek mézet egyedül, "pusztán" vagy kenyérrel, gyakran lépesmézként is. A lépesméz élvezhetetlen maradékát 1597-ben már "sonkolj"-nak nevezték, másutt, 1566-ban Nagykanizsa környékén pedig a "Wyaz chonkoly egy kasban" kifejezésben találkozunk vele.

29 A városi polgárságnál szintén jelentős volt a mézfogyasztás, módosabb ós szegényebb háztartásokban egyaránt. Erre következtethetünk a városi statútum egves megjegyzéseiből, melyek szerint azért tiltják a méz árának emelését, mert különben a szegénység nem tudná azt megvásárolni.

30 Gyakorta fogyasztották a mézet orvosságként is, pusztán vagy más anyagokkal vegyítve.

3o

/

a A mézsör a hódoltság korában is változatlanul kedvelt itala volt magyarnak, töröknek egyaránt. Rajta kívül azonban nagy mennyiségben készítették a mézes borokat is* előbbi sok inventáriumban is szerepel, de a felvidéki és nyugat-dunántúli városok szabályrendeletei is többször foglalkoznak a mézsör főzésének és árusításának szabálvozásával. Vidékünkön és a Dunántúl más, fejlett szőlőkulturával rendelkező tájain azonban csak ritkán történik róla említés. A XVI» századi Nádasdy- és a XVII. századi Batthyány-féle uradalomban például a serfőzésnek, méhserfőzésnek nem találjuk nyomait. Komáromi, bécsi, prágai tartózkodásaik alkalmával azonban a Nádasdyak gyakorta fogyasztottak ebédjükhöz, vacsorájukhoz sert. Sajnos, sehol sem derül ki, hogy árpavagy mézsörről van-e szó. Valószínű, hogy az előbbiről. A mézsört tehát vidékünkön háttérbe szorította a bor. Mógis bizonyosra vehetjük, hogy az sem ment feledésbe, és ha kisebb mennyiségben is, de készítették a parasztok, különben nem tudtak volna eleget tenni a helyenként megkövetelt természetbeni adózásnak.

34 A méhtenyésztés másik terméke, a viasz szintén kelendő és értékes árucikk volt ebben az időszakban.Igen nagy-