H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)
venc bucsui csemegeként emlékeznek meg. Házilag azonban nem készítették. Napjainkban a mézet főleg a gyermekek fogyasztják, a háztartásban többnyire csak mézes süteményekhez használják. Nagy szerepe volt a méznek - de a viasznak és sonkolynak is - a betegségek győgyitása terén is. Ilyenkor előnyben részesitették az erdőn szerzett sok éves, barnára é- rett mézet, mert azt fűszeresebbnek, töményebbnek tartották* A letenyei Szabd János pl. amikor megfázott, hektikás lett, csaknem két pohár házi mézet adott egyik pásztortársának feleannyi erdeiért . Le Berzencén is igy tartották; ,5 ... Tojássárgáját ugyanakkora kis csomó mézzel összekeverni, az a legjobb orvosság. De jobban csak az ősi méz /több éves, megbarnult/. Nekünk abban az időben igen sok mézünk volt. Az ősi mézben van az orvosság. Heggel éhómra, meg este evés után kell bevenni..." Az ö3szes megfázásos betegségek általánosan kedvelt gyógyszere volt, egyszer tejjel, máskor teával vegyitve, vagy pusztán szinmézként. A mult században irott gelsei "Házi orvos" több mint husz féle alkalmazását javasolja, emberi és állati betegségek gyógyítására egyaránt. 1 ^ Hasonlóan kedvelt házigyógyszer volt a sonkoly, melyet főleg a háziállatok gyógyítására használtak szerte a környéken. 1 ^ 1 György Mihály bucsutai gazda szerint "... Ha az állat, tehén, vagy ló meghűlt, akkor sonkóval kellett meggőzölni. Megfőzték újból azt a sonkót, egy ruhába beletették, ugy gőzölték. De szokták sziporkára is rátenni és füstölni. Ha tehén tőgyi dagadt vót, vittek neki cseréptányérba sziporkát, kint az istállóban tettek rá sonkót, az J aztán a tehén tőgyi alá tették. Akkora sonkó kellett eg; füstölésnél, mint egy-egy közepes krumpli. Mikor meg hülése volt az állat, akkor megfőzték a sonkót." A megigézett marh. orrát tejesfazékba tett, tűzön megforrósi tott sonkollyá gyógyították. A fájós fogra szintén azt tettek. Sokféle alkalmazása miatt minden méhészgazda tartott otthon belőle,
