H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

Tal mindinkább fennhagyott, s ma már csak elvétve találunk néhány olyan méhészgazdát, aki az itt ismertetett babonák e- * gyikében-másikában hisz, vagy éppen műveli is azt. V. MÉZNYERÉS ÉS FELHASZNÁLÁS a/ A méhek őszi elpusztítása, "lefojtása

" Bár a régifajta méhésznek volt mődja arra, hogy a gazdagon belépelt kasokbői néhány mézzel teltet kivágjon, ez nem volt általános, s az árutermelés szempontjából nem birt nagyobb jelentőséggel. Vidékünk népe nyáridőben inkább az erdei méhek odvának kirablása utján biztosította mézszükségletét. A mézszüret ideje régen az ősz volt, és a kasok lefojtásával vette kezdetét.^ Időpontja az időjárástól és a hordási viszonyoktői függött, szeptember és október vége között, kora reggel vagy estefelé, amikor a méhek már elül tek . E cselekmény nagy eseményszámba ment; összegyűltek hírére a szomszéd- és rokongyerekek, mert tudták, hogy befejeztével nékik is jut valami nyalakodnivaló. A kasok lefojtásával kapcsolatos tennivalókat igy foglalta össze az egyik öreg zajki adatközlőm; "Este megástam a gödröket a méhes előtt, mindjárt annyit, ahányat föl akartam vágni, csak öt-hat anyát hagytam meg, mert az három-négyet ereszt, ha kitelelhet rendesen. Már este elvagdaltam az ánizslagot, aszerint, hogy milyen erős a család. Ha erős az anya, akkor nagyobb ánizslagot kell adni, ha gyenge a raj, akkor csak egy kicsinyt. Na, most az ánizslagot belecsiptettük egy olyan 10 cm-es vessző hasitákjába. Akkor mikor minden gödör meg volt ásva, akkor annak a szélibe beleböktem a kihegyezett vesszőt. Az ánizslag bent volt. Reggel korán aztán, mig a méhek nem zörögtek, akkor csak megfogom a kast, leemelem a padról, odateszem a gödör fölé.