H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)
rajból , s akinek a portájára hazaszállt,azé lett mind. 00 Sokan alapozták meg méhészetüket befogott , elraj- zott méhekkel. Minden méhész tud mesélni egy-két érdekes, eredményes raj fogásról. Volt, aki klot-nadrágj ában vitte haza a gyümölcsfán talált nagy rajt, ugy, hogy madzaggal bekötötte két szárát, majd fűzfavesszőkkel karikósan szétfeszítette, mint egy kast. Többen mondták azt is, hogy a rajt tartó ágat vágták le, majd vigyázva, lefelé forditva, szerencsésen hazavitték. De megesett az is, hogy menyecske vetette le az alsószoknyáját, s abban vitte haza a rajt, sőt az is megtörtént, hogy kabátjukba fogták bele. 51 Nehéz években, ha rossz a hordás , gyenge a méhlegelő, vagy ragályos betegség pusztit a méhek között, kevés és gyenge, néptelen a raj is. Az ilyen gyönge rajt etetik, esetleg cukros vagy mézes vizet öntenek itatójába. A cukrot néha meg is pörkölik kissé. Eégen, ha a méhek rajzási ösztöne gyenge volt, Murakereszturon, Pityeházán, Molnáriban és Berzencén egy marék hangyát raktak a kasba, hogy ezzel serkentsék őket szaporításra Ujabban - a tapasztalát és az évek óta észlelt gyenge méhlegelő hatására - a kasos méhészek is igyekeznek korlátozni, gátolni a méhcsalád túlságos rajzását, részint a mézhaszon növelése érdekében, részint azért, hogy népes, élelemmel jól ellátott családdal teleljenek . A kaptárakkal dolgozó méhész a méztér bővítésével, illetve az anyabölcsők elpusztításával gátolja meg a nem kívánt rajzást még a legkezdetlegesebb, saját készítésű kaptárakban is, sőt a természetes rajzást sokszor meg is akadályozza, s méhcsaládjait mesterséges rajokkal szaporítja. d/ A méztermelés növelésének módjai a kasos máhészkedesnél A méhészkedés jövedelmezőségének növelése évezredek óta sok fejtörést okozott a vele foglalkozóknak. S törekvés a kasokkal méhészkedő zalai, somogyi parasztságnál is erős
