H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

reaüködtek a Tasak összeverésével, csengetéssel, bonok szórásával, stb. A rajzás körüli teendőket így mondta el a pátrói Ander Jóskáné: H

... Mindig vótunk a pajtáná, fejni köllBtt, meg a jószágot ellátni, ha láttak, hogy kijöttek a méhek a kasra, egész csomóba lógtak, akkó má tuttuk, hogy egy napra, vagy két napra ereszteni fognak, akkó vigyáztuk őket. Sz inkább asszonyok dőga vőt. Yót a gyepübe bozda, TÍZ mindig vöt, csigáskut Tőt, onnajt hortuk a vizet. Akkó, ha kijöttek, hama-hama meccettunk ágat bozdárul, meglocsőtuk a rajt, szalattunk apámét, hogy gyüjjön, rázza be." 57. ábra: A raj kasba rázása Bánokszentgyörgyön "Ha leszállt a méhe, lógott az ágon, akkor beleráztuk kasba, kézzel is meg bottal is, letettük aztán egy székre, aztán behúzódtak a többiek is egymásután. Ha bent volt az anya, akkor bement utána az egész... A kőrisfára igen szeretnek menni a méhek, meg a Szent János fára /az ágáo testvére, az átkozott tüske Tan rajta/. Akkor én elgyüttem