H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

zették a dézsmát a zágrábi káptalannak. Csak 1377-ben kötöttek olyan egyezséget, mely szerint a jövőben természetben róják azt le. A tized szedése körüli visszaélések megszüntetése céljából Mátyás az 1481. 1. tc-ben elrendelte, hogy tized csak borból, bárányból, méhrajból, tavaszi és őszi gabonából szedhető. Szabályozta a méhraj összeszedésének határidejét is, szeptember 29-ben állapitva azt meg.

5

*' Az 1495.39. tc. lényegileg Mátyás rendelkezését ismétli meg, felemlitve a méhtizedet is. Az 1498. 51. tc. a tizedköteles tárgyak között a méheket már külön nem említi. Ez azonban nem jelenti a méhtized megszűnését, mert ugyanezen dekrétum 54. tc-e ugy rendelkezik, hogy tized fejében minden 10» kast, ill. bárányt le kell adni.Az eddig szokásos 2-2 dénár helyett azonban csak egy dénárt tartozik a jobbágy a meghagyott bárányok ős méhkasok után fizetni.

52 A fennmaradt dózsmajegyzékek nagyon értékesek a méhészettel foglalkozó kutató számára, mert a tizedelés alá vett méhcsaládok mennyiségőből következtethetünk a méhkasok számára. Zala megye környékőről származó tizedlajstromot, sajnos, nem állt módomban átvizsgálni. Példaként megemlítem azonban, hogy 1501-ben Heves- Abauj- Borsod- és Zemplén megyékből az egri püspök számára begyűjtött méhtized 656 köpüraj volt. Tehát az ott összeirt összes méhrajok számát 6560ra tehetjük. Eszerint az összes méhkasok száma 13.200 db volt.

53 dg/ Egyéb méhtartásra utaló emlékeink A középkori méhészkedés jelentőségére utalnak azok az oklevelek is, amelyek a tárgyalt időszak viaszfelhasználásáról tartalmaznak adatokat. A kereszténység elterjedésével ugyanis egyre inkább növekedett a méhviasz iránti kereslet, mert a fényes egyházi szertartásokhoz igen sok gyertya-