H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

44. ábra: Félig zárt méhes, 1922-ből Nagykanizsán bői, deszkából vagy zsindelyből készitvén azt. A méhes épitésének a szabályait a legtöbb régi méhészeti iró össze is foglalta. Márton Gábor épitési anyagukról a következőket irja;^ "A kinek kis kertje van, ha a palánk, vagy sövény mellé két ágasra szalmából vagy nádból féltetőt tsinál, a palánkok közt lévő nyilasokat náddal vagy zsúppal betsinálja, a palánk mellé edgy lábnyi magasságra deszkát tesz, arra pedig méhkassait reá rakja ezis szükségnek idején jó Méhes." 21 Egy másik szerző pedig ezt mondja: "...A Méhes kertnek szembe nap-keletre kell lenni, hogy mikor a nap támad, mindjárt egyenesen a kas-lyukra süssön, hogy a Méhek örömmel ki-jöhessenek, és sütköződhessenek tavasszal a verőfényben a hideg miatt, nyárban pedig hogy essŐtől, harmattó] meg-vizesedtek. Az illyetén formán épült Méhes-kertet már a nagy hévség délben tsak oldalazza, délután pedig éppen hátat ád a nap..." Vécsy szerint a méhes megépitésekor arra kell ügyelni, hogy az nyáron hűvös, télen meg meleg legyen. Bz|rt:

22 "... a falait és a keritését vályogból is sárból is megrakattathattya, nedves földből is megtömettetheti, haso-