H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

Károlyi-vonatos: 179 Rakodó rendszerű: 166 Országos álló: 149 Mogor rakodó: 69 Közép Boczonádi; 51 darab került összeirásra. Számításba kell azonban vennünk, hogy csak a méhészeti szakcsoport tagjainak méhállományát irták össze, s valószinti, hogy azok közül sem mindenki adott preciz válaszokat. Mégis megállapíthatjuk, hogy a zalaegerszegi járásban legáltalánosabb a nagy Boczonádi-kaptár,de jelentós a Kis Boczonádi-, a Károlyi-féle és az országos rendszerű rakodó kaptárak használata is. Megemlíti még az összeírás, hogy a felsorolt méhlakások szinte kivétel nélkül házilag készültek - néha, mint Galambokon vagy Berzencén összeálltak az ügyes méhészek és közösen gyártották azokat, - s csak kis részüket csináltatták a falusi asztalossal vagy hozatták a méhószszövetségtői. Parasztságunk tehát - még a legegyszerűbb, iskolázatlan ember is - egyre inkább meggyőződött a kaptár előnyeiről, és fokozatosan felhagyott a korszerűtlen termelőeszközök használatával. i jó anyagi befektetésnek bizonyuló kaptáros méhészkedés és a gyakorlati méhószkönyvek elterjedése a legkisebb falvakban is hatással volt tehát a kassal méhészkedő gazdákra, ami maga után vonta a méhtenyésztés általános korszerűbbé válását, fejlődé sót. Megváltozott a termelési mód, célszerűbbé, eredményesebbé vált a méhek kezelése. Mindezek eredménye a termelékenység emelkedése lett.