H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

34. ábra: Szaimakaptár mékas kaptár Zalaszentbalázsról tulajdonosa még hol mékas -nak, de néha már kaptár

nak nevezi . Leírása a következő: Fenyőfalécekből csapolt és szegezett, négyszögletes keretbe összesodrott szalmakötegekből font láda. Szélesebb oldalait 2-2, keskenyebb oldalait l-l rászögezett léccel erősitették meg. Különböző hosszúságú deszkadarabokból fedőlapot, aljára két lécdarabból lábat szegeztek. A keret alsó részén - annak keskenyebb oldalán - kis röplyuk. Használt, kopott, egyik lába hiányzik. H»: 42.6 cm, Sz.; 33.5 cm, M«: 41.2 cm. Ajándékozó számára 1924-ben készitette bátyja, Bakonyi József, aki orosz hadifogságban látott hasonlót. Amikor hazakerült, akkor készitette, bár a környéken addig sehol sem volt kaptáros méhészet. Kb. 10 évig használták, majd a padlásra tették, s terményeket tartottak benne. Szabvány nélkül, gondolom -ra készitette első kaptárát Pátróban 1915 körül Ádám Mihály /35. ábra/

100 is, akinek akkoriban igen nagy kasos méhészete volt. Sok kaptárt csinált hasonló méretre, s hozzájuk pörgetőt is. 1952-ben