H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

M»: 66.5 - 67.5 cm, Kaptár Sz.: /szalmaburok nélkül/ 28.5 cm, 7.: 41.2 cm, Felső méztér Sz.: 25.3 cm, lí«: 19.5 cm, fészek szélessége 25.4 cm, M«: 40*5 cm. Kocsis Ferenc 56 éves földműves készitette kb. 1935-ben Berzencén. Még nyolc ilyen kaptára van, de a faluban mások is használnak ilyet. A szalmaburkolat azért van rajta, hogy télen melegebb legyen. A mézelőben 8-9 keret szokott lenni, mert ha ritkábbak a keretek, akkor - ugy mondja - kövérebbek a lépek

, hizlalt a keret . A kaptár a méhesben van, az pedig az udvar végében, az istálló előtt. Féltetős, gerendalábakon álló épitmény, melyben a kaptárak emeletesen vannak elhelyezve. Jelenleg csak egy kaptár méhe van, a kasban már régóta nem tart méheket. Ezt a kaptártipust népünk annyira megszerette, hogy még most is sokan használják. Okát a berzencei Kocsis Ferenc a következőkben jelöli meg: "Itt legjobbak az országos kaptárak, mert itt gyenge a legelő. A földműves parasztok a tarlókat hamar fölszántják, a tarló-viragról pedig a legtöbb mézet gyűjtik a méhek..." Az országos kaptárak többnyire párosak, vagy hármasak. Igy ugyanis gazdaságosabb a készitésük, s aránylag kevés munkával és jelentős anyagmegtakaritással jutnak hozzájuk. Be szeretik őket azért is, mert jobban tartják a meleget. A kaptár használata gyorsan terjedt, amiben nagy része van a különféle méhészeti tanfolyamoknak és az egyre inkább népszerüsödő méhészeti irodalomnak is. Kovács Antal méhészkönyve pl., amely 1903-ig kilenc kiadásban jelent meg,

95 számos zalai parasztgazdánál megtalálható még ma is. A nagykanizsai felsőfokú mezőgazdasági technikum tanulóinak gyűjtése

96 alapján képet nyerhetünk arról, hogj falvainkban milyen kaptártipusok terjedtek el legelőször. Megtudjuk, hogy Bakházán, Csácsbozsokon, Görgetegen, Kaposmérőn, Magyarszentmiklóson, Nagykorpádon, Palinban, Pakodon, Pötrétén és még számos községben az országos méretű kapta-