H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)
A rendelkezésünkre álló irodalmi adatok szerint a 72 győkénykas igazi hazája népünknél a Tiszántúlon, Hódmezővásárhely 73 környékén van. De általános használatuk az Erdőháton és Szamosháton is, ahol vagy maguk a méhészek vagy a falvakat járó mesteremberek készitik őket. 7 * Az Abauj megyei Pusztafaluban 75 szintén gyékénykasokban, köpükben tartják legszívesebben a méheket. De terjed az effajta kas a Bükkmenti Domaházán is. 76 c/ A köpü vagy deszkakas A köpü - vidékünkön deszkakas - a viszonylag ritka méhlakások közé tartozik. A Magyarság Képrajza' 7 e keret nélküli méhlakásokról nem is tesz említést. Gönyey Sándor a~ lapkérdőivében ® azonban szól róluk, és ládakasoknak nevezi őket. Bitkán szerepelnek a régi méhészeti irodalomban is. Anyagáról Márton Gábor 79 azt írj a,hogy legjobbak a fenyő- és hársfából készítettek, mert könnyűek,melegek és nehezen szuvasodnak. Környékünk legtöbb falujában tudnak arról, hogy egyik-másik méhészgazda tartott méhesében időnként deszka kas t is, de használatuk sohasem volt sem általános, sem közkedvelt. Inkább csak kísérleteztek velük. Méhkasnak , mihekasnak , ritkábban deszkakasnak hívták őket, s csak elvétve - s valószínűleg tévesen - hallottam rájuk a kaptár elnevezést. Alakjukat vizsgálva két formát különböztethetünk meg: a hasáb- és sátortetős, házikó alakot. Mindkettő leírását alább közlöm: A Letenyén talált /28. ábra/ 80 méhkast 1885-90 között készítette Szabó János 91 éves majorgazda Pintafán. Leírása: Keményfából összeszegezett, alul nyitott, lapos tetejű, ládaalaku test, Alján kis téglalap alakú kivágással, kijáró nyílással . Két oldalának felső részén l-l furt lyuk a léptartó tartására. Kidolgozása
