H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

mernek és használnak olyan változatos formája szalmakasokat, mint pl. Vas megyében. Valószínűleg osztrák hatás érződik eA A 9 zekén. A Gönczi által közölt fényképeken is a vidékünkön szokásoshoz hasonló kasokat láthatunk. Az utóbbi négy évtizedben, mióta a kasos méhészkedés megszűnőben van, formai tekintetben nagymérvű szegényedést tapasztalunk, ami szintén jelentőségének csőkkenését mutatja. A kasokat használatuk előtt többnyire marhatrágyával kevert hamus-pelyvás sárral tapasztották be

; főleg akkor, ha kötésük lazább volt. Az sgórtől, cickányiol, halálfejes lepkétől, harkálytól, cinkétől és egyéb kártevőktől szándékozták ezáltal megvédeni. Ha a tapasztás levált, megújították. A szalmakasok legrégibb tipusát képviseli muzeumunkban a 11. ábrán bemutatott darab, amely a mult század végén készülhetett Berzencén. 11. ábra: Régi, tapasztott szalmakas méhkas Berzencéről Leirása: Szalmafonatokból körkörösen fonott, hasi-