H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

ábrázol, amelyben még több vesszőkast is talált a Göcseji Múzeum igazgatója, dr. Szentmihályi Imre. ° Anyaguk füzvessző vagy iszalag. Vázukat öt-hatfelé elágazó vastagabb ág alkotja, melynek nyele a kas csúcsán kiáll. Az ágakat veszszővel fűzték körül, a közös tő nyélként szolgált. A kasok többszörös hig, hamus-marhatragyás tapasztást kaptak, hogy ezáltal a kártevőktől, a hidegtől és melegtől egyaránt védjék a méheket. Alakjuk nyújtott kup alakú, szájukat a kastartó deszkára sározták le. Röpnyilásuk a kas alján van, melyek közül kettőét ronggyal betömték, mert üresek. A muzeumunkban található egyetlen, igen rossz állapotban lévő, töredékes vesszŐKas, mékas Somogysimonyiból való.

37 Leirása: Vázát hasitott vesszők alkotják, melyek a kas tetején valószínűleg keresztezték egymást. Az egykor szoros, iszalagból készült fonás már meglazult. Szája aránylag keskeny, oldala enyhén öblösödő. Teteje hiányzik, igy magasságát nem állapithatjuk meg. Mérete; Alsó Átm.: 30 cm, Legn. M-: 42 cm. Két egykori lépvessző

je nincs meg. Az ajánaékozó dédapjától származik, ugy gondolják, lehet 100 éves. C soha nem használta már, a padláson hányódott. A családnak igen nagy méhese volt egykor a környező erdőkben, de vessző- és szalmakast csak keveset használtak, - kevés szántó volt errefelé - s jobban kedvelték a fatörzsből készített bodonokat. Idős adatközlőink közül többen örököltek elődeiktől vesszőkast.Ezek hasonlóak lehettek a már említettekhez, vagy a pécsi Janus Pannonius Múzeumban találhatóhoz,

38 melynek fonása és sürü váza egyaránt füzvesszőből készült. A vesszőkasokat időnként gondosan betapasztották és jól lesározták a padra . Röpnyilásuk általában a kas alján volt, néha annak alsó harmadában. Több vesszőkast őriz a Savaria Múzeum gyűjteménye is.

39 Nagyobb részük iszalagból, vesszőből kötött, formájuk