H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

Leírása: "Odo

", Fatörzs darabja, belül részben természetes, részben kivájt üreggel, felső negyedében 1 léptartó vesszővel. Alja korongalaku fadarabbal befénekelve. Oldalának kidudorodó részén mesterségesen kiképzett, az eredetinél nagyobb röpnyilás. Teteje két szeggel rögzítve, s marhatrágyával tapasztották az odúhoz. Legn. M.: 81 cm, T Á: 29-31 cm, Sz í: 29.3 cm. 3. Kevés átalakítást találunk az utóbbi köpün /5. ábra/, bodony

'-on is, melyet Bagladi Yince készített 1920« körül. Csupán az aljára vágtak kis szögletes röplyukat. A törzs alja igen odvas volt, azért a régi, nagy, harkályvágta lyukakat deszkadarabokkal beszögezték, ronggyal tömítették, majd pelyvás-hamus trágyával betapasztották. Utána az odúnál nagyobb méretű tuskóra tették, majd körülsározták. Tetejét szintén bedeszkázták. Az itt emiitettekhez hasonlit a legtöbb - Berzencén még használatban lévő - odu is /6., 8., 37., 45. ábra/. 6. ábra: Használatban lévő odu Berzencéről