H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

tovább szállnak, a méhész meg utánuk megy, és este, mikor megszállnak, mégis csak megfogja őket. Az odúban tanyázó méhek kifüstölésére tapló- vagy rongy füstjót használják, esetleg pudvás fáét.

85 /Egyesek, pl. Táncos Józsefek Szentliszlón, mindenféle giz-gazt füstöltek az odu alatt, hogy a méhek a bűztől kimeneküljenek./ A füstölgő taplót az alsó röpnyiláson dugják be dróttal vagy facsiptetővel. A szédelgő, veszélyt őrző méhek ilyenkor aztán gyorsan megszedik magukat mézzel ugy hagyják el hajlékukat. Vidékünkön azt tartják, hogy a megfüstölt méhekkel könnyebb dolgozni, mert szelídebbek mint a dobolással kihajtottak, azonban nem minden fa alkalmas e módszer alkalmazására. Ha ugyanis az odúnak csak egy röpnyilása van, a méhek elpusztulnak a sok füsttől vagy igen elkábulnak, s azért nem tudnak ki jönni.Ha azonban több likja van, a huzat is hajtja őket. Néha - főleg ha az odu igen nagy, s a méhek nem akarják elhagyni, mert a család erős

, egészséges vagy fiasi- tása van

, - a két módszert kombinálják, többnyire biztos sikerrel. Este a kast szorosan körültekerik ruhával - gyakran nedves ruhával - hogy minél tökéletesebben zárjon. Akkor aztán abroszba, lepedőbe, párfödélruhába kötik bele, egy botot dugnak át alatta, és óvatosan hazaviszik a méhesbe. Ott mindjárt kibontják, ós a végleges helyére teszik. Néha azonban újra körültekerik ronggyal, de inkább lesározzák

. Voltak és vannak, akik nem csinálnak vele többé semmit, mondván, ha a méhek megmaradnak, ugy is körülragasztják a kast

. Ha az anya a méhek kihajtásakor elpusztul, elveszik a család is, vagy kirepül a kasból, s ugy megy el. Ujabban az anya nélkül maradt méhekkel a kaptárban lévő "gyenge családokat erősitik fel."

86 A fában tanyázó méhcsalád füstölés utján történő kasba fogását ismerte már Vécsy József is, bár azt irja,