H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

"kifüstölni" senki, mert a törzs nehezen volt megmászható. A fa kivágása után a favágók röpnyilását füvei gyorsan eltömték, majd a termelést vezető Godena erdész kikopogtatta odújának nagyságát, s kifűrészelte tett "belőle egy kb. 150 cm magas rönköt. De elszámitátták magukat,mert az odu felső részéből folyni kezdett a méz. Ezért lécekkel gyorsan visszaszegezték a levágott darabot, és fél méterrel feljebb - ekkor már eredményesen - ismét lefűrészelték. Másnap hajnalban kocsival érte mentek, szorosan fü közé rakták és hazavitték. A ház mellett beásták a földbe, ugy, hogy röpnyilása keletnek nézzen. A méhek szorgalmasan gyűjtöttek, de az 1962-es kemény télben kipusztultak, mert nagy volt a kijárónyilásuk

, amit az erdész nem tömött el eléggé. Az odút nem bántották, nem bontották fel. Tavasszal aztán uj raj költözött bele

; "az idén pünkösd után rajoztak bele, szombati napon is, meg vasárnap is reggel 9 óra és fél tiz között. Ez két különfajta méh is, tény, hogy két raj gyütt bele," - mondta tévesen Godenáné, az erdész felesége. Mivel az odút nem haszonvételre, hanem csak érdekességből tartják, ezért nem a méhlakásoknál ismertetem, bár igen erős, szorgalmas család lakja, amely sok mézet gyűjt. Az erdész egyébként maga is méhészgazda, az erdőben van kaptáros méhészete, 8-9 kaptárral. E helyütt kell megjegyeznem még, hogy vidékünkön az odúkat fekvőhelyzetben soha nem használták, sőt arról nem is hallottak. Hátsó kezelőnyílást sem szoktak rá késziteni. A méz elvételekor a tető- vagy fenékdeszkát veszik le. Györffy István azt irja, hogy a méheket az ember ősi soron a fa odvához hasonló mesterséges odúban, köpüben tartotta. De néha - amint már láttuk - ma is megtaláljuk őket hagyományőrző, erdőkkel övezett vidékeken. Igy találunk még odus méhészkedést - legalábbis az alább emlitendő tanulmányok irása idején a szerző még talált - a Felvidéken, Moldvában,

67 a palócságnál,

68 és az ország még sok táján. A tárgyra vonatkozó hazai összehasonlító irodalmi adatok közül mindössze csak néhányra utalok: Használják az o-