Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 12. évfolyam, 3-4. szám - Arányok és mértékek az átányi gazdálkodásban és háztartásban (Budapest, 1967)

II. Lakás

LAKÁS Az átányiak szeretik házukat "búvóhelyül", "fészekül" feltüntetni vagy mint "fedelet, ami alatt az ember meghúzhatja magát". A megszerzés fontosságában a föld, az állat, mind a ház után következnek, sőt nem egyszer azért nevelnek állatot, hogy értékét házra válthassák át. Az épület, a lakás egyrészt valóban ilyen'védő, rejtő fedél, ahova lakói éjjelre s az időjárás viszontagságai elől behúzódhatnak. Mi sem mutatja ezt jobban, mint a lakás téli kihasználása, amikor mindenkinek egyforma igyekezete, hogy "tető alatt legyen". A tavasz közeledtére azonban, amikor olvad, enged az idő, az átányiak alig várják, hogy kiszabadulhassanak a fedél alól, kimehessenek az udvarba. Napjában húszszor is kinéznek az ajtón, hogyan fordul az idő "lehet-e már kinn mozgani", kiléphetnek-e a ház zárt, szűk falai közül. A kikelet beköszöntével pedig még innen is kijjebb igyekeznek, a határba, mert ott még szebb és jobb, mint az udvarokon. Ám a lakóház valójában több az ember egyszerű búvóhelyénél, - rajta kívül befogadja, óvja, védi a terményeket s az egyéb ingó vagyontárgyakat. Amit az ember a határban termel s ott vagy a kertben feldolgoz emberi /részben állati/ eledelül, italul vagy ruházatul, mind a ház biztonságos fedele alá kerül. Bedács Károly egy alkalommal "váram"-nak nevezte házát. Amikor, az ötvenes évek elején arra szorították volna, hogy termelőszövetkezetbe lépjen,, "én nem adom fel a váramat" mondta, - mintegy függetlensége és önállósága jelképéül tüntetve fel házát. Mindezeken felül a lakóház külső megjelenése, méretei, beos..' asa, bizonyos melléképületek megléte vagy hiánya