Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 12. évfolyam, 3-4. szám - Arányok és mértékek az átányi gazdálkodásban és háztartásban (Budapest, 1967)

II. Lakás - Jegyzetek

Jegyzetek 1. A templomban 800 személy részére van ülőhely. Az 1910-es években kicsinek érezték már templomukat az átányiak, ujabb bővítést terveztek, ez azonban az első világháború, és az azt követő gazdasági nehézségek, majd a vallásos élet lanyhulása miatt nem realizálódott. 2. Hogy mégis befogadják s enni is adnak néki, azt egyedül a "szülői szív" diktálja. Az édesanya mondogatja "akarminő, mégis csak az én gyerekem". 3. A lakodalmi sokadalomtól, - hogy csak egy példát említsünk - a hívatlanok feltűnően távoltartják magukat, Amikor a meghívott gyűjtőt egy alkalommal házigazdája - ki nem volt hivatalos - elkísérte egy lakodalmas házhoz, a kaputól nem messze elbúcsúzott tőle s szinte futva távozott, hogy az elébük siető háziak meghívását is csak távolról hallja. 4. A jobbágyidőben a földesurától elbocsátott jobbágynak szintén joga volt arra, hogy házából a faanyagot elvigye - a fal, amit egyébként is földesura földjéből vert,ittmaradt . 5. Kakas Imre nagygazda 1876-ban építette szokatlanul magas és hosszú házát. Ez a vers járt róla: VÍg Átányon legnagyobb ház a papé,de még nagyobb Kakas törvénybíróé. /Kakas Imre ugyanis éppen törvénybíró volt, amikor építkezett./ 6. Ezt a magasítást a terméskő alapozás teszi lehetővé, melyet a század elején a tehetős gazdák kezdeményeztek. Általánossá csak az 50-es, 60-as években vált. A kő alapok közt föltöltötték a helységek földjét. 7. Ismerték az átányiak a söványfal készítését is. A falat karók közé vesszőből fonták, két oldalról sárral vastagon tapasztották. Egy-két régi istállónak volt még ilyen fala a ma élő átányiak tapasztalata szerint.