Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 12. évfolyam, 3-4. szám - Arányok és mértékek az átányi gazdálkodásban és háztartásban (Budapest, 1967)

II. Lakás - A ház és a család

tő feltétele az "egy kenyéren élés", az hogy "közös kenyeret" fogyasszanak, egy tálból étkezzenek s az osztatlan birtokban közösen gazdálkodjanak. Annak a gyermeknek, aki munkaerejét nem a közös gazdaságban kamatoztatja vagy keresetét nem adja haza, a közös családi kasszába, tulajdonképpen nincsen helye a szülői házban. S.J. legidősebb fia, háborús sérülései következtében elzüllött, csavargó lett. Amit időnként keres, mind elissza, haza semmit sem ad. A közvélemény szerint a szülők nem kötelesek fedelük alá befogadni "ha keres, hazaadja /akármilyen haszontalan is/ be kell fogadni", "ha nem adja haza, elcsap2 hatják, nem kell beengedni a portára." Igy a szülő nem köteles visszafogadni házába azt a lánygyermekét sem, akit férjhez adott, "kiadott a házából", s így munkaerejét nem szülei vagyonában hasznosította rosszul sikerült házasság esetén sem. Különösen vonatkozik ez olyan lányokra, akik maguk akarata szerint /tehát a szülők kívánságával ellenkezve/ mentek férjhez. Ezért nem fogadta vissza M.S« Zsuzsanna nevü lányát házába, bárhogyan könyörgött s szeretett volna szabadulni részeges, verekedős férjétől. A mult században nem volt ritkaság a 2-3 együttélő házastestvér sem. E században a több együttélő házastestvér már kivételnek számit s rendesnek, szokásszerünek az tekinthető, amikor egy gyermek, a legfiatalabb fiú marad együtt feleségestől a szülőkkel. A II. világháború után azonban már ez az egy gyermek sem kivánt együttmaradni a szülőkkel, pár évi együttélés után "megválakoznak", "maguk szárnyára mennek". A szétválás fokozatosan történik. Legelőbb a "külön kenyéren élést" valósitják meg, vagyis külön főznek; azután megosztják - a lehetőségek szerint a lakóhelyeket:külön szobába húzódik az egyik, külön a másik pár> legvégül osztják fel a birtokot. Az ilyenfajta együttélés azonban csak átmenetinek tekinthető, a különváló fiataloknak mielőbb külön