Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 12. évfolyam, 3-4. szám - Arányok és mértékek az átányi gazdálkodásban és háztartásban (Budapest, 1967)

I. Munka - Jegyzetek

32 ölet kell bekapálniuk a munkásoknak. 8. Azzal ugyanis a napi munkateljesítményt nem illik fokozni, hogy tovább kintmaradnak a földeken. "Takarodáskor" indulni kell haza. "A délutánt nem lehet szaporítani csak a délelőttöt" - korábbi kimenetellel - s tágítani lehet a napot keményebb munkatempóval. 9. Az urasági aratók reggeli után többnyire fel sem vették a kaszát; elég munkát adott délig az "összepakolás". 10. A családi munkaszervezet renolkívüli teherbíró képességéről egyébként olyan kényszerű helyzetek tesznek tanúbizonyságot, mikor hirtelen munkaerő-kiesés ellenére kellett a gazdálkodást tovább vinni. 1944-ben például néhány hét különbséggel egymás után katonának vitték Kiss Samu fiát s őt magát, veje után, aki már évek óta a fronton volt. A magukra maradt asszonyok néhány száz négyszögöl tervezett kukoricavetést átfordítottak könynyebbségül árpa vetésére és az aratást kiadták résziben, egyébként továbbvitték a gazdaságot,megtartották a fogatot is. 11. A falusi gazdáknál a cselédek mind "bentkosztosok" voltak. Ezenkivül természetbeni fizetség járt nekik.A kisszolga bére; 5 mázsa tisztabuza, 1 mázsa árpa, 6 kup tőzegganaj tüzelőnek /amikor a szolga kúpba rakta a gazdája udvarán a tőzeget, igyekezett nagyra méretezni a halmokat, hogy minél több legyen a járandósága/, továbbá egy kocsi szalma, egy választási malac és 10-20 forint, egy vagy két pár csizmára való összeg. A felnőtt cseléd többet kapott, gabonajárandósága elérte, esetleg meg is haladta a tíz mázsát és kapott fél hold feles kukoricaföldet is. Családos ember cselédeknek a felesége kapálta a kukoricát. . Utoljára a háború utáni Ínséges időben jelentek meg az egriek Átányon. Hívás nélkül jöttek, de elkéstek; sem Kakasoknál, sem másutt nem kaptak már munkát. Gyalog incultak haza, a község határánál azonban megálltak, ki-