Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 12. évfolyam, 3-4. szám - Arányok és mértékek az átányi gazdálkodásban és háztartásban (Budapest, 1967)
I. Munka - Munkacsere és segitség munka
Szilágyi János és Tóth Józsi. Mind szegényemberek, uraságnál arattak. Ezeknek a szalmáját édesapám kocsival hazahozta, hazahordta a répájukat is, malomba vitte az őrletnivalójukat, krumplit ha ültettek, kivitte a krumplit és kihordta a trágyát. Be ezek a szomszédok mindig ott voltak a szőlőben nyitni - fedni, bükkönyt kaszálni, az asszonyaik pedig répát szedni kijöttek." Az igás és gyalogmunka átváltásának hivatalosan elismert arányai voltak. Egy napi munka a fogattal általában három napi gyalogmunkával egyenértékű. Egy hold földnek a megszántása, boronálása és bevetése vetőgéppel öt 'gyalognapszámot ért. Ez több mint egy napi munka s viszonzást kivan a drága felszerelés használata is. A gyalogember egy napszám fejében néha egy kocsi fuvart kért - "ne fizessen napszámot, majd jöjjön ki egy kocsi répáért". Távolabbról azonban egy kocsi teher behozása két napszámot is érhetett. Ritkán előfordultak olyan nagyobb időtartamra szóló cseremegállapodások is, hogy például "egy hód kukoricát megkapált kétszer, azór egy masszát /600 o-Öl/,ami igásmunka volt vele, megcsinálgatta a barátja." A gyalogemberek és igásemberek közötti legtöbb cserekapcsolatban azonban nem vezettek számadást a kölcsönösen tett szolgálatokról. Varga Gábor például a szomszédban lakó Együd Sándornak "megcsinálta az öt kishold földjét igavonóval", vagyis a szántást, hordást, trágyahordást stb. De hogy ennek fejében Együd Sándor mennyit dolgozott Vargáéknál "nem lehetne összeszámolni" - mondják.- "Nem is kellett szólni, jött magától, megyünk-e valahova komám. Eljött kevés időre is, néha csak negyed órára, fél órára. Trágyát hordtunk,meglátta, átjött, segített megrakni a kocsit. Takarmányt hordtunk, észrevette, átjött adogatni a kazalra. Szőlőbe a fedésnél, nyitásnál ritka év volt, amikor nem segített, kaszálásnál,ha itthon volt mindig átjött." Ezekről a kapcsolatokról beszélve adatközlőink - gazdák és gyalogemberék egyaránt - igyekeztek a kölcsönösen végzett szolgálatokat a rokoni, baráti segítség színében feltüntetni, nem mint pusztán